Magyar Katolikus Lexikon > K > Kiserdő-telep


Kiserdő-telep, Ínség-telep, Bp. (IX.), 1915?-1938. jún.: a Ferencvárosi pályaudvar déli részén, egyenetlen, bokros területen kb. 300, rendszertelenül elhelyezett, fából, kukorica- vagy napraforgószárból rakott, sárral tapasztott, bádogdarabokkal vagy kátránypapírral fedett tákolmány nyomortelepe. - Eredetileg itt volt a ferencvárosi Kiserdő, amit az I. vh. tüzelőhiánya miatt a környék szegényei kiirtottak, s az ingyen telkekre önkényesen kalibákat, viskókat tákoltak. A ter. használatáért négyzetölenként 5 fillér (átlagban évi 10 P) bért fizettek. Csatorna-, víz- és villanyvezeték nem volt, a ~ szélén egyetlen közkutat használhattak. Voltak, akik csak gazdálkodtak v. disznót hizlaltak ott, s a városban laktak. Az 1930-as években a nyomorenyhítő akciók rendszeresen látogatott helye. - Az Egyetemi Mária Kongregáció Kiserdő (1935-36) és Telepünk (1937-38) c. lapjaiban tájékoztatott mostoha viszonyaikról. 88

Bp. lex. I:682. - Viczián 1995:79. (974.)