Magyar Katolikus Lexikon > K > Kemej vármegye


Kemej vármegye: hazánk egyik ősvármegyéje. - Területe a Tisza bal partján az abádi révtől a Berettyóig és a sárréti mocsarakig benyúlt, oda, ahol 1880: a Bihar vm-hez tartozott Szerep feküdt és egykor Tivan és Tót nevű falu is létezett. É-tól D felé Tiszaszőllős és Tiszaders jelöli a végpontokat. ~ kiterjedése és határai: Tiszafüredtől a Tisza bal partján Törökszentmiklóstól D-re a dersi pusztáig és Nagyivántól a Hortobágy és Berettyó jobb partján Karcagon át Túrkevi felé Túrpásztó és Csejt pusztáig, mely a Berettyó egyik zugában fekszik. Innét a D-i határ a Berettyó jobb partja irányában Kis- és Nagypó, Szenttamás pusztákon át, a Ny-i a Tisza bal partján fölfelé vezet; míg az É-i határt Tiszafüred, Igar és Nagyiván jelölik. Heves, Szabolcs, Bihar, Békés, Csongrád és (Külső-) Szolnok vm. határolhatta. - Feltűnő, hogy e ter-en Kemej nevű helységet nem lehet kimutatni, de hogy ilyen létezett, kétségtelenné teszi az, hogy Kalandás András szolnoki alispán levele 1377: „in Keme” kelt. - Balássy Ferencz és Botka Tivadar érdeme, hogy e vm. létezését történeti földrajzi adatokkal és érvekkel igazolta (Balássy Botka ellenében tagadta, hogy ~ ter-e a Tisza jobb partjára is átterjedt, s hogy a Jászság is ~ kiegészítő része lett volna). - Anonymus szerint Thomuz-apa, Urkund atyja, kitől a Tomaj nemzetség származik; kinek Takson vezér lakóföldet ada a Kemej részeken a Tiszáig, a hol most Abád rév vagyon. E föld Külső-Szolnok vm-ben, a Tisza mentében azon vidéken terült elt, ahol 2000: Abádszalók Pusztatomaj külterülete található (1990: 3 ház 5 lakásában 17 lakos), mely az Árpád-korban az Urkundtól származott Tomaj nemzetség emlékét őrzi. 1208/35: a Váradi Regestrum 96. pontjában is megtalálható Quemei provincia, amikor a nádornál tolvajok ellen panaszkodott. 1332/37: a →pápai tizedjegyzékben nemcsak ~ főesp-ét említik többször, de a főespséghez tartozó falvakat is : Abád (Abádszalók, 1990: 2041 ház, 2063 lakás, 4965 lakos), Tiszabő (1990: 585 ház, 592 lakás, 1938 lakos), Tiszabala (hajdan mezőváros, 1880: puszta), Ders (Tiszaderzs, 1990: 646 ház, 651 lakás, 1356 lakos), Fegyvernek (1990: 2624 ház, 2657 lakás, 7092 lakos), Tiszaroff (1990: 931 ház, 955 lakás, 2157 lakos), Gyanda (hajdan falu, 1880: puszta), Szajol (1990: 1383 ház, 1421 lakás, 3968 lakos), Szentimre (Tiszaszentimre, 1990: 974 ház, 1005 lakás, 2472 lakos) és Tiszaszőllős (1973: Tiszafüredhez csatolták, 1970: 650 ház, 686 lakás, 2163 lakos). -

Kemej főesperesség a 15. sz. közepe táján mint egyh. méltóság megszűnt, a tizedjog, mely e ker-ben a főesp-t illette, megmaradt az éneklőknk. birtokában, mivel az össze volt kapcsolva az egri éneklőknk. javadalommal, úgyhogy mindig az éneklőknk. volt a kemeji főesp. Az egri káptalani Liber Sancti Joannis tizedlajstromában tized-fizető helységek: Füred (Tiszafüred, 1970: 3221 ház, 3519 lakás, 12.259 lakos, 1973: Tiszaszőllőst hozzácsatolták), Domaháza (1990: 314 ház, 335 lakás, 1065 lakos), Tiszaszöllős, Szentimre, Szentgyörgy (1880: puszta), Igar (1990: 513 ház, 521 lakás, 1254 lakos), Nagyiván (1990: 528 ház, 532 lakás, 1053 lakos), Derzs (Tiszaderzs), Csyut (alán 1880: Csejtpuszta?), Abád, Tiszaszalók (egyesítés után Abádszalók), Taksony (1880: puszta), Tomaj (Tomajmonostora, 1990: 349 ház, 353 lakás, 843 lakos), Kunhegyes (1880: kun mezőváros, 1990: 3140 ház, 3372 lakás, 8914 lakos), Hegyesbor (1880: puszta), Bánhalma (1880: puszta), Bura (Tiszabura, 1990: 790 ház, 835 lakás, 2464 lakos), Roff (Tiszaroff), Gyenda (1880: Gyanda puszta), Tiszabő, Kenderes (1990: 1929 ház, 1953 lakás, 5321 lakos), Fegyvernek (hajdan nagy mezőváros, 1990: 2624 ház, 2657 lakás, 7092 lakos), Szakálos (1880: puszta), Túrpásztó (1559 óta puszta), Szenttamás (1880: puszta) Balti (hajdan mezőváros, 1880: puszta). Baltiszentmiklós (Törökszentmiklós 1990: 7504 ház, 9046 lakás, 23.920 lakos) Szajol és Tiszapüspöki (1990: 802 ház, 807 lakás, 2000 lakos). E helységek már a →tatárdúlás előtt is léteztek, de milyen vm-ben, azt okleveleink nem említették. Az említett helységek összessége sem foglalta magában ~ egész ter-ét; mert a régi Kemej egy részét 1240: a kunok kapták, azt a ter-et, mely Madarastól Karcag és Túrkeve felé a Hortobágy és Berettyó folyó mentét foglalta magában, s mely a kunok odatelepedése előtt pusztaság és koronabirtok volt. Itt keletkezett Kolbászszék kerület, mely a törökök alatt elpusztult, régi nevét megváltoztatván az 1876-ig létezett Nagy-Kun kerületet jelentette. A kunoknak adott e területen később a következő helységek és pléb-k alakultak: Madaras, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Hegyes (Kunhegyes), Kolbászszék (1880: Kolbászpuszta), Kolbászszállás, Kakat, Újszállás (Kisújszállás), Turgonszállás, Márialaka, Kaba, Csorba és Nagypó, melyek mint pléb-k a reformáció és mint helységek a török hódoltság alatt elpusztulván, 1880: Madarast, Kunhegyest és Kisújszállást kivéve mind puszták. -

Annak, hogy Kemej valaha várispánság lett volna, semmi nyoma (a Tiszán túl ritkábban fordulnak elő várispánságok). Kemej vármegyei minőségét bizonyítják a forrásokban használt provinczia, partos (kemei részek) kitételek és Kemej főesperesség létezése. 1217: a Váradi Regestrum szerint itt nádori közgyűlést tartottak, ami bizonyság arra, hogy itt nem várispánság, hanem vm. létezett. Kemej törv-hatósági önállásának véget vetett a kunok tömeges betelepedése, és mivel ez még a tatárdúlás (1241) előtt történt, a kemeji főispánokról és tisztviselőkről, a vm. viszonyokról nem tudunk semmit. - Balássy Ferencz vitatja, hogy a régi ~t utóbb Kis-Szolnoknak nevezték, holott a Kis-Szolnok név csak hibás okl-másolatokból keletkezett, valóságban soha sem használták, a hivatalos nyelv nem ismerte. Pesty Frigyes szerint a Kemej terület a (későbbi →Külső-)Szolnok vármegyébe kebeleztetett. Kalandás András szolnoki alispán 1377: kelt levelekor ~ már rég egyesült a szomszéd vm-vel, mert ha akkor egy Kis-Szolnok vármegye fönnállott volna, Kalandás András kis-szolnoki alispánnak írta volna magát. A 15. sz: Szolnok vm. még egységes törvényhatóság volt, melynek ter-e még a Meszesen túli részre is kiterjedt. - Kemejnek azt a részét, melyet a kunok kaptak (terra cumanorum), Kolbászszéknek, a másikat Kis-Hevesnek nevezték; utóbbi falvait már a 15. sz: fölsorolták, a Kis-Heves vármegye név a 15. sz. lajstromaiban is előfordul. A (Külső-)Szolnok alá került Kemej részeket a török hódoltság következtében újra összesítették, mert (Külső-)Szolnok vm-ből nem sok maradt, az 1569:52. tc. →Heves vármegyének hagyta meg, hogy Külső-Szolnokot igazgassa, így Kemejnek a kun kerületbe föl nem vett részét Heves vm-be kebelezték. - A vármegyerendezés tervezésekor Külső-Szolnok vm. Tisza balparti részének birtokosai és községei 1874. I: Törökszentmiklóson tanácskoztak, majd kérelmezték, hogy az e tájon alakítandó vm-nek adják vissza ősrégi Kemej nevét. Az 1876:33. tc. 17. ponja új vm-t alakított, melynek része lett: a Jászság, a Nagykunság, Heves és Külső-Szolnok vm. Tisza balparti területe. 88

Pesty I:119.