Magyar Katolikus Lexikon > K > Kelemen, VII.


Kelemen, VII., Genfi Robert, gr. (Genf, Svájc, 1342.-Avignon, Fro., 1394. szept. 16.): VI. Orbánnal és IX. Bonifáccal szemben 1378-94: a →nyugati egyházszakadás első ellenpápája. - Még nem volt pappá sztelve, mikor az amiens-i pp. kancellárjából 1361. XI. 3: Thérouanne (Fro.) pp-e lett. 1368. X. 11: áthelyezték Cambrai-ba. XI. Gergely 1371. V. 30: Avignonban bíb-sá nevezte ki. 1376. V. 27-1378. III. 13: Lombardiában legátus, s 1377: Cesenában vérbe fojtott egy zendülést. Egész életében inkább katona volt, mint pp. VI. Orbán megválasztása után, ennek keménységét látva, a bíb. koll. Fondiban 3 kivétellel p-vá választotta. A háttérben ott állt V. Károly fr. kir. is, aki szerette volna a p-t újra Avignonban látni. Hiába álltak ki Sziénai Szt Katalin, a párizsi egy. és más tekintélyes személyiségek VI. Orbán mellett, sem ~, sem Orbán nem hajlott megegyezésre, sőt ~ fegyverekre bízta a döntést, de 1379. IV. 30: Marinónál vereséget szenvedett és Avignonba menekült. Teljesen függő helyzetbe került a fr. kir-lyal szemben. Tékozló pénzkezelését hívei is kifogásolták. Fro., Aragónia, Kasztília, Navarra, Skócia, Íro., Nápolyi Johanna és a ném. fejed-ek egy kis része csatlakozott hozzá. Mo. Orbán pártján maradt. - ~ erősítette meg 1387. VIII. 17: Chernota Antal nónai, 1388. I. 20: Gascogne-i Vilmos nápolyi érs-et, 1390. VIII. 13: Lukács szörényi, 1394: Minerva Ferenc szörényi pp-öt. - Utóda az ellenpápaságban 1394. IX. 28: XIII. Benedek. T.J.

Repertorium Germanicum I. Clemens VII. von Avignon 1378-1394. Hrsg. Emil Göller. Berlin, 1916. - LThK II:1225.

Kelemen, VII., Giulio de'Medici (Firenze, Toszkána, 1478. máj. 26.-Róma, 1534. szept. 25.): VI. Adorján utódaként 1523. XI. 19-1534. IX. 25: pápa. - Alig lépett a trónra X. Leó, ~t, az unokatestvérét azonnal elhalmozta kegyeivel. ~ ekkor a johanniták capuai priorja, még nem volt pappá szentelve. Leó először két bullával is törvényesítette származását, majd 1513. V. 9: Firenze érs-évé, IX. 23: bíb-sá nevezte ki. ~ érsségét a pápaságig megtartotta, de emellett XI. 21: Alby (Fro.), 1515. II. 14-1523. XI. 19: Narbonne (Fro.), 1518. I. 8-III. 3: Bologna pp-e; 1517. XI. 19-1518. V. 5: Albenga (Itália), 1518. VII. 5-30: Embrun (Fro.), VII. 30-IX. 3: Ascoli-Piceno (Itália), 1520. IX. 12-1523. IX. 19: Eger (Mo.), 1521. VI. 7-1523. IX. 19: Worcester (Anglia) adm-a volt. - 1514. IX. 1: Bolognában legátus, 1517. III. 19: vicekancellár. 1520: Civita Castellana kormányzója. 1519. V. 27: Toszkána, 1521. IX. 30: a Pármát és Piacenzát visszafoglaló p. és sp. sereg legátusa. - Már X. Leó halála után a cs. párt jelöltje, s Adorján után 1523. IX. 19: meg is választották, XI. 26: koronázták. - Pol. vállalkozásai sikertelenek voltak. Kezdetben Velencére támaszkodva akart úrrá lenni I. Ferenc fr. és V. Károly sp. kir. fölött. Ezután Fro-gal szövetkezve akart szembeszállni V. Károllyal, de Ferenc 1525. II. 24: Páviánál csatát vesztett. 1526. I. 14: Madridban szerződést írt alá Károllyal, de V. 22: belépett a →cognaci ligába, amire Károly a →sacco di Romával válaszolt: csapatai V. 6: megszállták a várost, ~t a bíb-aival együtt 1527. V-XI: az Angyalvárban tartották fogva. A Wolsey bíb. által létrehozott liga (Anglia, Fro., Firenze, Milánó) katonái szabadították ki, s ezután Orvietóba, majd Viterbóba költözött. Károllyal 1529. V. 29: Barcelonában kötött békét, 1530. II. 24: Bolognában cs-rá koronázta. De ezzel nem tudta ellensúlyozni a mindenki által óhajtott egyetemes zsin. összehívásának elodázását. - ~ pápaságának két, következményeiben nagyon súlyos ügye volt: a ném. reformáció és VIII. Henrik elszakadása. Ebben az időszakban született az →ágostai hitvallás, s 1534: mondta ki az ang. parlament az elszakadást Rómától (→anglikán egyház). - Ugyanakkor a megújulás jelei is mutatkoztak: megalapították a →teatinusok, a →barnabiták és a →szomaszkaiak r-jét. A ferences r-en belül Spo-ban a rekollekták, Itáliában a riformati mozg. és az önállósult →kapucinusok a megújulás hordozói. Maga ~ azonban elsősorban pol-val foglalkozott, s mindvégig idegenkedett a zsin. gondolatától. -

Mo-on a →mohácsi csata indította el a török uralom idejét. - ~ erősítette meg 1523. XI. 26: Ferenc OFM cpp-öt, 1524: Rosa János szkardonai, V. 2: Felvinci János cpp-öt, VIII. 24: Niger Tamás traui, X. 26: Móré Fülöp pécsi, 1525: Petthry Miklós nándorfehérvári pp-öt, Szalkai László esztergomi érs-et, I. 10: Bihari Albert bodonyi, VI. 19: Toldy János cpp-öt, 1526: Paksy Balázs győri, András rosoni, Brodarics István szerémi, 1527: Andreis Péter cpp-öt, Niger Kristóf traui pp-öt, 1529. II. 4: Várdai Pál esztergomi érs-et, IX. 24: Pesthy Albert cpp-öt, 1531: Rosa János vegliai, 1533. III. 10: Gentilis Bernát boszniai pp-öt. - Utóda 1534. X. 13: III. Pál.  T.J.

Vetera Monumenta Slavorum meridionalium Historiam illustrantia, maximam partem nondum edita, ex tabulariis Vaticanis depromta et collecta ab Augustino Theiner. Thomus Secundus a Clemente VII. usque ad Pium VII. (1524-1800) cum additamentis Saec XIII et XIV. Zágráb, 1875. - Tolomei, Ettore: La nunziatura di Venezia nel pontificato di Clemente VII. Torino, 1892. - LThK II:1225. - Mondin 2001:412.