Magyar Katolikus Lexikon > K > Katyn


Katyn: település Oroszországban Szmolenszkől 50 km-re nyugatra, a szovjet hadifogságba került lengyel katonatisztek lemészárlásának színtere. - A →Molotov-Ribbentrop paktum következményeként, K-Lengyo. 1939. IX. 17. utáni szovjet megszállásakor mint központi gyűjtőtáborban Kozelszk ktorában (Szmolenszkől 250 km-re DNy-ra) helyezték el a ném. ter-en elfogottakat, a zarándokházakban elkülönítve a szovjet ter-en elfogottakat. A Sztarobelszk melletti ktorban (Harkovtól DK-re) szervezték a II. gyűjtőtábort az Ilyvó (Lemberg) környékén elfogottaknak, bár a fegyverletételi okmányban szabad elvonulást biztosítottak számukra (a tábort utolsó napjaiban 3920 hadifogoly, kb. 20 egy. tanár, 400 orvos, több száz jogász, mérnök, 100 tanító, 600 pilóta stb. lakta). Osztaskov ktorában (Kalinyintől DNy-ra, a Szeliger-tó egyik szigetén) a III. táborban kb. 400 tisztet helyeztek el. Ezekben a ktorokban összesen kb. 14.800 hadifoglyot - köztük kb. 8400 hivatásos (katona, rendőr, határőr) tisztet - őriztek. Apróbb táborok voltak még Fehéroroszo. és Ukrajna Ny-i vidékein. Sztalin parancsára, L. Berija belügyi népbiztos irányításával 1940. IV. 3: Kozelszkből ~ba indították az első csoportot (össz. 21 menetoszlopban, Sztarobelszkből Harkovba); V. 12: az utolsó (össz. 90.) csoportot (Osztaskovból Kalinyinba [2000: neve Tver]). Az NKVD egységei az előre megásott sír szélére állítva tarkónlőtték őket. A sírgödörben rétegesen kerültek egymásra a tetemek, az első sort belelökték, majd rájuk lőttek, így voltak akik még éltek, amikor a következő kivégzettek rájuk zuhantak. →Korompay Emmánuel, a varsói egy. m. lektora, tartalékos tisztként e vérengzés áldozata lett. Kalinyinban és Harkovban az NKVD-épületek pincéiben tartották a kivégzéseket, Mednojébe ill. Pjatyihatki határába szállították a hullákat. - 7 menetoszlopot nem a kivégzés helyére, hanem a Kaluga környéki Pavlicsev Borba irányítottak. Innen az összes életben hagyott 448 embert (Kozelszkből 150+95 főt, Sztarobelszkből 63+16 főt, Osztaskovból 60+45+19 főt) átszállították a Vologda környéki Grjazovce táborba. Stanislav Swianiewicz prof. volt a 449. túlélő, aki a Komi ASZSZK-ban töltött börtönévek után Ny-ra került. - A megszálló ném-ek 1942 őszén találták meg az első tömegsírt. A sírokra a szovjet hatóságok nyír- és fenyőerdőt telepíttettek. (Kiderült, hogy a Cseka-GPU-NKVD birtokában levő ter-en 1928., 1933/34. és 1936/37: is elföldeltek kivégzetteket, köztük nőket is.) A ném-ek a sírok kihantolását 1943. IV. elején kezdték meg, IV. 10: varsói és krakkói lengy. értelmiségieknek mutatták meg az addig kiásottakat. IV. 13: a berlini rádió beszámolt a tömegsírokról, IV. 15: a moszkvai rádió a németeket vádolta a bűnténnyel, amit szöv-esei nem cáfoltak. A londoni lengy. emigráns, ill. a ném. kormány is igyekezett kideríteni, mi történt a szovjet fogságban eltűnt lengy. tisztekkel. Mivel a nemzek. Vöröskereszt elutasította a kivizsgálást, a ném-ek nemzetk., törv-széki orvostani szakértőkből álló biz-ot - Speelers (Belg.), Markov (Bulg.; hazája szovjet megszállása után egyedüliként visszavonta aláírását); Tramsen (Dánia); Saxen (Finno.); Milosavic (Horváto.); Palmieri (Olo.); Hajek (cseh); Naville (Svájc); Subik (Szl.); →Orsós Ferenc, és megfigyelőként Costedoat (Fro.) - szerveztek a tömegsírokban eltemetettek kilétének megállapítására, mely 1943. IV. 28-30: elvégezte megbízatását (a sp., port. és tör. meghívott nem érkezett meg időben). Megállapították: a lengy. tiszti egyenruhás kivégzetteket tarkón lőtték, ill. szovjet szuronnyal leszúrták, 1940 tavaszán egy gödörben 10-12 rétegben temették el (~ ekkor a SZU része volt). A ~i sírokból 4143 tetemet ástak ki, a 8. sírból nem sikerült mindenkit kiemelni, kb. 200 tetem benne maradt; kihantoltak 4400 áldozatot. - Az osztaskovi tábor foglyait Bologoje állomás környékén, a sztarobelszki táborét a Harkov melletti Dergacsi üdülőtelepen hantolták el. - Az emigráns lengy. kormány 1943. IV. 17: vizsgálatra kérte a Nemzetk. Vöröskeresztet, mire Sztalin IV. 25: megszakította velük a diplomáciai kapcsolatot, s megkezdték egy komm. lengy. kormány szervezését. A szovjet propaganda - szövetségeseik hallgatólagos tudomásulvételével - mindvégig No-ot vádolta a rémtettek elkövetésével. - Mo. szovjet megszállásakor elhárítóik mindenkit igyeztek elfogni, aki tudott valamit a ~i mészárlásról. Orsós Ferenc jelentésén kívül a lengy. ellenállók is sok adatot juttattak el ~ról Mo-ra. A dokumentumokat a M. Ált. Hitelbank páncélszekrényében őrizték, melyet, a többi hazai bankhoz hasonlóan 1945. I. 20: a felszabadítók  kifosztottak. Orsóst 1945: háborús bűnösnek nyilvánították, Mikó Zoltán (1910-45) vezérkari századost a →kiugrási iroda munk-át, az ellenálló Görgey-zászlóalj parancsnokát, aki ismerte ezen iratok tartalmát, Odesszában kivégezték, segédtisztjét Bondor Vilmos (1915-) főhadnagyot 25 é. ítélték, Varga Bélát (1903-95), a nemzgyűl. elnökét Mikóhoz hasonlóan halálra ítélték, de ő tolmácsa tanácsára letagadta, hogy hallott e dokumentumokról. - 1992. X: Jelcin orosz eln. átadta Walesa lengy. közt. eln-nek az 1940. III. 5: keltezett, kivégzésre utasító alapdokumentumot. - ~ Közép-Európában a bolsevik népirtás jelképszava; a rémtettekért 2000. V-ig jelképes felelősségrevonás sem történt.  88

Bolsevistaellenes kiállítás katalógusa. Szerk. Csicsery Rónay István. Uo., 1943. - Nyakszirtlövés. (A ~i halálerdő) Bp., [1944] - Osdy Márton: Beszélgetés ~ról. Uo., 1944. - Jerzewski, Leopold: ~, 1940. Szekszárd, 1990. - Mo. a II. vh-ban. Lexikon A-Zs. Bp., 1997:221. - Ungváry Krisztián: Bp. ostroma. 3. kiad. Uo., 1996:271. - M. Nemz. 2000. IV. 11. (~ utolsó relytélye. M. áldozata is volt a vérengzésnek.); IV. 13. (Sutarski, Konrad: Emlékezzünk az áldozatokra. 60 é. történt a ~i tömeggyilkosság) [a lemészároltak száma e cikkekben a Mednojéban és Harkovban kivégzettekkel együtt 22 ezer fő]