Magyar Katolikus Lexikon > K > Karancs-hegyi kápolna


Karancs-hegyi kápolna: búcsújáró hely a Salgótarjántól (Nógrád m.) nyugatra lévő hegyen (700 m). - A hagyomány szerint IV. Béla kir. (ur. 1235-70) vagy leánya, Árpádházi (Szt) Margit építtette az első kpnát. A hegy őskori lakóhely, vsz. megerősített állás volt, az Árpád-korban a →gyepűrendszer egyik őrhelye lehetett. Helyi mondák szerint Szt László kir. (ur. 1077-95) innen üldözte a kunokat, a tatárok elől menekülő IV. Béla itt pihent meg rövid időre. A török időkben végvári harcok színhelye. - A ~ kk. titulusa vsz. Antiochiai Szt Margit. Később remetéket említenek a ~ körül. - A 19. sz. végén már csak a kb. méteres falai és az apszis diadalíve álltak, amikor helyi, népi kezdeményezésre felújították: fa-, 1926: kőkpnát építettek. Az új ~ hajójának tengelye 90 fokkal tér el az ősitől. A régi apszis az új ~ mellékfülkéje lett. Az átépítésnél az ősi apszist sértetlenül megőrizték, mert a helyi hagyomány szerint azt az angyalok hozták a hegyre. Az 1920-as évektől felújultak a ~hoz vezetett zarándoklatok. 1927-től Boroznaki Pál bocsárlapujtői (karancslapujtői) bányász, előénekes búcsúvezető szentember vezetésével fölújították a Mária halála, temetése és mennybevitele ájtatosságot, mely a 4-5. sz. apokrif →Transitus Mariae kései, ponyvákon megénekelt dramatizált változata. A szokást 1953: a határőrség betiltotta. - A ~t az 1990-es években helyreállították, szórványos helyi jellegű zarándoklatok célpontja. B.G.

Hetény János: Nagyboldogasszony virrasztása. A Karancs-hegyi búcsú. Egy terepkutatás jegyzetei 1951-1952. Szeged, 2000. (Devotio Hungarorum 7.)