Magyar Katolikus Lexikon > K > Köles


köles (gör. keghrosz, lat. Milium, Panicum miliaceum): a pázsitfűfélék családjába tartozó, egyéves →gabonanövény. - Lapos, szálas levelei a hüvely közelében hosszan elálló, bozontos szőrűek. A szálkátlan, hosszú kocsányú, 1-2 virágból álló kalászkák a nemzetség nevében is jelzett laza fürtvirágzatot alkotnak. Magja a szemes táplálékok között a legkisebb, de minden évben igen bő termést ad, innen a miliaceum, 'ezermagú' fajnév. Már a tört. előtti időben az egész világon termesztették, kultikus rendeltetésű, szaporaságot varázsló eledelnek tartották. Igénytelen, rövid tenyészidejű növény, 2 hónap alatt érik meg, ezért még nyár derekán is vethető. A feltört gyepet szereti, ezért a közép-ázsiai nomád népek sokszor egyetlen gabonaféléje. A 20. sz. végére háttérbe szorította a →búza és a →rizs, de a reformkonyhák ismét elővették a ~t. - Ezekielnek árpa, bab, ~, lencse és tönköly keverékéből kellett kenyeret sütnie Jeruzsálem ostroma előjeleként (4,9). Izajás szerint a búza- és árpaföld szélére vetették (28,25). - A hunoknak is kedvelt ételük lehetett, mert Priszkosz rhetort ezzel vendégelték a barbárok. A tatárdúlás (1241-42) után beköltözött kunoknak kedvelt eledelük volt. Boza nevű italukat is ebből készítették. - Mo-on a sárga, a vörös és a szürke ~ honos. 1940 k. a tiszántúli Alföldön kis mértékben még termelték; a Muraközben és a Dráva-Száva közén elég jelentős gabonaféle volt. Régebben hosszantartó tavaszi árvizek után v. a learatott gabona tarlójába vetették. - 1850 k. a szegényebbek a ~ kalászát, amint érett, szálanként szedték le, és zsákban hordták haza. Nagy ~törő lüküvel v. →mozsárban törték. Az 1930-as években még elő népszokásban a ~ lakodalmi, a tejes~ nagypénteki eledel, ~kása a szegénység eledele s fontos kenyérpótlója. A szaporaság jelképe (alakja és sokasága miatt a pénzre emlékeztet), mint a halpikkely, a →lencse, a bab és a mák. **-Ky.Z.

MN II:150. - MNL III:299. - BL:1046. - Kereszty 1998:338.

Köles Matild Irmina, KN (Nyírábrány, Szabolcs vm., 1916. márc. 26.-Mór, 1993. júl. 4.): szerzetesnő. - 1939. IV. 11: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1942. VIII. 4: tette. Zsámbékon a háztartásban dolgozott, az internátusban gyermekfelügy. - A szétszóratás után 1950 őszétől Pusztaegresen, majd Bpen egyhközs. nővér. Utolsó éveiben a csákvári szoc. otthonban élt. r.k.