Magyar Katolikus Lexikon > K > Kádes


Kádes (héb. 'a szent'): helységnév. - 1. Kádes-Barnea. Helység Izr. D-i határánál (Szám 20,16; 32,8; 34,4; MTörv 1,19; 2,14; 9,23; Józs 10,41; 14,6; 15,3), Támár és Egyiptom folyója (Ez 47,19; 48,28), ill. Akrabbim magaslata és Egyiptom patakja között (Szám 34,4; Józs 15,3-5), Gerártól K-re (Ter 20,1), egy forrásnál (Szám 20,2-11; Kiv 17,1-7). A pátr-knak (Ter 16,14; 20,1) és Izr. törzseinek (Szám 13,26; 20,1.14.22; Bír 11,16) átmeneti tartózkodási helye. Ma En Kades. A bővízű forrás több kutat és tavat táplál; környéke viruló oázis a pusztában (a Zsolt 29,8: Kádes pusztáját említi), →Párán (Szám 13,26) v. Cin (20,1; 33,36 stb.) pusztájában. A MTörv 32,51 és Ez 47,19 Meriba (= a viszály) vizének nevezi a forrást. Innen indultak el a kémek Kánaánt kifürkészni (Szám 13,26; 32,8; MTörv 1,20-39; Józs 14,7), és innen küldött Mózes követet Edom kir-ához (Szám 20,14; Bír 11,16). A forrás minden bizonnyal az amalekiták kezén volt (vö. Ter 14,7), és Izr. fiai elfoglalták. H. J. Zobel szerint a Kr. e. 14. sz-tól a leviták lakták ~t. B. Rothenberg megállapította, hogy már a középső bronzkorban volt itt település. Figyelmet érdemel a Kr. e. 9. v. 8. sz-ból származó erőd (kazamatafalak). Talán az apokrif 21,11 is erre a ~ra vonatkozik. →Mózes, →pusztai vándorlás - 2. Az Orontesz melletti ~t az →amarnai levelek említik, de talán más egyiptomi szövegekből is ki lehet mutatni; a fáraók (I. Szeti, II. Ramszesz) és a hettiták közti csaták színhelye. Ma Tell-Nebi-Mend. **

BL:908.