jegyesoktatás: a házasság lelkipásztori előkészítése. - Tágabb értelemben mindazok feladata, akik rendezik, szabályozzák, szervezik a felkészítésnek és a házastársak, ill. a családok segítésének munkáját. Szoros értelemben a helyi ordinárius, az okt-t végző plnos, lelkipásztor és egyh. közösségek, főként a pléb-k feladata (vö. 515.k. 1.§; 529.k. 2.§; 1063.k.). - A ~ szakaszai. 1. A távlati előkészítés. A szentbeszédek, a gyermekeknek, az ifjúságnak és a felnőtteknek szóló hitokt.; a tömegtájékoztatási eszközök használata során a hívők okt-t kapnak a keresztény házasság jelentéséről, a keresztény házastársak és szülők feladatairól (1063.k. 1). Ebbe a szakaszba (és nem a következőbe!) tartoznak az ún. jegyeskurzusok is, amelyeket mindenki számára tartanak, aki fiatal és érdeklődik, tehát nem csupán azok részére, akik már konkrétan jelentkeztek a házasságkötésre. - 2. A közvetlen felkészítés formája a személyes ~, melynek során a jegyesek alkalmassá válnak új állapotuk szentségére és kötelességeire (1063.k. 2). Ideális esetben a felek már részesültek a keresztség és a bérmálás szentségében, és szentségi életet élnek. Más esetben ezeket lehetőleg pótolni kell. - a) Azok a katolikusok, akik még nem részesültek a bérmálás szentségében, kötelesek megbérmálkozni, ha ez nagyobb kellemetlenség nélkül megtörténhet (1065.k. 1.§). A bérmálás felvétele a házasságkötés előtt nagy nehézségbe ütközik, ha pl. a bérmálási fölkészítés miatt az esküvőt el kellene halasztani, v. ha nem áll az esküvő előtt rendelkezésre olyan személy, aki bérmálási felhatalmazással rendelkezik. Ilyenkor ugyanis - eltérően a 883.k. 2. számában említett esetektől - a bérmálás nem tartozik a plnos saját jogkörébe. Hazánkban ez a súlyos nehézség, mely mentesíti a hívőt az esküvő előtti bérmálkozás kötelezettsége alól, az esetek túlnyomó többségében fennáll. Az is előfordulhat, hogy egy katolikusnak keresztelt házasulandó azért utasítja el az esküvő előtt a bérmálkozást, mert nincs ehhez kellően kifejezett és egyértelmű hite. Ez a helyzet is olyan súlyos nehézség, amely miatt bérmálás nélkül is házasságkötésre engedik a feleket. Ha ugyanis valódi házasságot akarnak kötni, hitük hiányossága miatt (v. akár élő hitüknek olyan hiánya miatt, amely azonban nem vezetett a kat. egyh. formális elhagyásához; 1117.k.) nem szabad az esketést megtagadni. - b) A házasságkötés előtt a szentgyónás és a szentáldozás elvégzése nem kötelező. Azonban az Egyh. Törv-kv. ezeket igen ajánlatosnak minősíti (1065.k. 2.§). Mivel ugyanis a házasság az „élők szentsége”, kinek-kinek lelkiismereti kötelessége, hogy a kegyelem állapotában vegye föl. Ez azonban a →belső fórumra tartozik, a plnosnak nincs joga megtagadni az esketést attól, aki nem óhajt előtte igazolható módon gyónni, sem akár előzetesen, akár a szert. során áldozni. Tekintettel arra, hogy a házasságkötéshez a személynek alapvető joga van, akkor is, ha kánoni formára kötelezett kat., mindazt házasságkötésre kell engedni, akit a jog el nem tilt ettől. Ezeket a tilalmakat pedig (vö. 18.k.) szorosan kell értelmezni. - 3. A ~hoz csatlakozik a →jegyesvizsgálat. E.P.

FC 66. - CCEO 1990:783. - Erdő 1991:409.