Magyar Katolikus Lexikon > J > júdáségetés


júdáségetés: népszokás, a Jézust eláruló Karióti →Júdás jelképes elégetése szalmabábú vagy fadarab formájában. - A ~ ált. a nagyszombati →tűzgyújtás műveletéhez kapcsolódott, de egyes helyeken a →nagyhét más napjain is végezték. A nyitrai Nagykéren (Milanovce) a keresztelésnél, utolsó kenet föladásánál használt és esztendő folyamán félretett vattát a nagyszombati tűzben, még szentelés előtt szokás elégetni: ez a ~. Böhönyén hosszabb, Júdást jelképező fadarabot vetnek a tűzre ~ként. A nagyszombati szentelt tűz maradványát a bukovinai Andrásfalva székelyei júdásszénnek mondják. - Sopronban a 16. sz. elején nagyszerdán v. a rákövetkező napok egyikén szalmabábut vittek körbe a városon, majd elégették. A ~ e módja szokásban volt Au-ban, Cseh- és Lengyo-ban is. A szalmabábu helyett olykor rongybábu képviselte Júdást. Égetés helyett néha vízbe dobták a jelképet. - A ~ szokása sok helyen egybeolvadt a pilátuségetéssel, →pilátusveréssel. Jóllehet a szokás a →téltemetésre is emlékeztet, a ~ rejtett célja az, hogy szem elé állítsa a Krisztust eláruló ember sorsát, bűnhődését. A tűz itt az örök tűzre, a →pokolra utal. **

Bálint 1989:267.