Magyar Katolikus Lexikon > J > jóvátétel


jóvátétel (lat. restitutio, 'visszaállítás'): jogtalanul okozott kár helyreállítása, az →igazságosság követelménye. - A ~ kötelezettségének súlya a megkárosított kilététől, a →kár természetétől és mértékétől függ. A lelki károk (→botrány, →idegen bűn) ~e sokkal fontosabb, mint az apró anyagi károké; az életfontosságú javak ~e súlyosabb kötelezettség, mint a jóhírnévben okozottaké. Az igazságszolgáltatás a vétkest büntetése mellett rendszerint ~re is kötelezi (→kártérítés). A ~ kötelezettsége a közhatalmat is terheli (kártalanítás). - Az esztergomi nemzeti zsin. 1114 k. elrendelte, hogy az a klerikus, „aki egyházi javakat elherdált, fizessen kétszeres kárpótlást, ha nem tudja, tegyék le, míg jóvá nem teszi”. **

Péterffy I:57.