Magyar Katolikus Lexikon > J > jóbel év


jóbel év: 1. az ÓSz-ben minden 50. esztendő, melyben a szántóföldet parlagon kellett hagyni, és azt a földet és telket (falvakban és papi városokban a házat is), mely az előző években idegen kézre került, vissza kellett adni eredeti tulajdonosának vagy leszármazottjának. A papi törvényhozásnak ez az intézkedése a →szombat gondolatköréből fakadt, s előírásait elsősorban a Lev 25,8-17.23-55 tartalmazza. - Az elnevezés alapja a jóbel, a 'tülök', mellyel a 49. évben az →engesztelés napján (7. hónap 10. nap) meghirdették a ~et (bár a szó az 'adományt hoz' egyik alakjából v. 'a föld termése' szóból is levezethető). - A ~et 7 →szombatév után, tehát az 50. évben kellett megtartani (Josephus Flavius és a legtöbb újabb szerző szerint), v. a 7. szombatév utolsó évében, azaz a 49. esztendőben (a modern szerzők közül M. Noth szerint). Ez utóbbi föltevés szerint tehát a ~ és a szombatév egybeesett; tarthatatlan viszont az a fölfogás, mely szerint a minden 50. évben esedékes ~ a szombatév helyére lépett. - Az ÓSz-ben, kivált a fogság utáni időben, nincs utalás arra, hogy a ~re vonatkozó előírásokat megkísérelték volna megtartani ill. megtartatni, bár Ez 7,13 fölfogható ~re utalásként; s a 46,17: olvasható 'szabadulás éve' egy kumráni szövegben (1QS 10,8) is szerepel. Hogy az óbabilóniai birod-ból fönnmaradt szövegekben hasonló jogi intézményről van-e szó, ez nem állítható teljes bizonyossággal. C. H. Gordon szerint a szombati ciklus gondolata mindenképp Izr. előtti időbe nyúlik vissza. - 2. Az ÚSz-ben Jézus megváltói műve az ember számára olyan szabadulást jelent a bűn adósságától, mint a ~ az anyagi terhektől. Jézus önmagára vonatkoztatja Iz szavait: az örömhír, amit Ő hozott, épp az, hogy elérkezett az Úr esztendeje, a foglyok szabadulásának éve, az igazi ~ (vö. Lk 4,18-19). A →jubileumi év gyökere ezért megy vissza az Egyh-ban a ~re. - 3. Az új →Izrael áll. 1951: (zsidó időszámítás szerint 5712) ülte első ~ét. **

BL:894.