Jézus megkísértése: tág értelemben minden próbatét, amit Jézus földi élete során elszenvedett; hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett (vö. Zsid 4,15), de bűn nélkül maradt; a →megtestesüléssel fölvett emberség természetes gyöngesége a megkísérthetőség is (→Jézus Krisztus); szoros értelemben az a három kísértés, mellyel a sátán a pusztában böjtölő Jézus istenfiúságát provokálta. - ~t a →szinoptikusok írták le (Mt 4,1-11 Mk 1,12; Lk 4,1-13). Miután a Jordánban Jézus fölvette János keresztségét, visszavonult a pusztába imádkozni és böjtölni. A puszta a hagyományos szemlélet szerint jelentette Isten közelségét (pusztai vándorlás) és egyúttal az Istentől elhagyott helyet, a démonok otthonát. Jézus megtapasztalta mindkettőt: „vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki”. Amikor eltelt 40 nap, megéhezett, és a Sátán (az elbeszélés alapján vsz. emberi alakban) megjelent előtte, hogy megkísértse. A messiási hatalommal való visszaélésre, az istenfiúság vakmerő bizonyítására próbálta rávenni Őt. A keresztelés pillanatában Jézus Isten Fiaként lett kijelentve, s most a kísértés épp innen érkezett: emberi alakjában hogyan élte meg ezt a fiúságot? Karizmatikus erejét a saját kényelme, hírneve, hatalma és gazdagsága érdekében használja föl, v. vállalja azt, ami írva van, s amibe beletartozott a szegénység, a kiüresítés, a munka és fáradozás, a tanítás és az Atya akaratának föltétlen elfogadása? Bizonyos, hogy maga Jézus beszélt tanítványainak erről az élményről, különben nem tudnánk semmi olyan célt megjelölni, ami miatt az ap. igehirdetés a tört-et kigondolta volna. Főleg abban a formában, hogy a kísértő az Isten Fiát ide-oda hurcolta. - A 3 kísértés közül az első: Ha valóban Isten Fia, változtassa a köveket kenyérré éhsége csillapítására (tágabb értelemben a kísértés tartalma: az emberi fáradozás és munka helyett a csoda teremtse elő a mindennapi kenyeret, a kereszthalál megváltó ereje helyett az evilági jólétben valósuljon meg az ember boldogsága). Jézus válasza: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, mely Isten szájából származik”. Ez annak kinyilatkoztatása, hogy a test-lélek ember számára a lélek táplálása legalább annyira fontos, mint a testé. - A köv. kísértés a mennyei Atya gondviselésének provokálása: ha Jézus valóban Isten Fia, vesse le magát a Templom párkányáról, mert „írva van”, hogy Isten angyalai kezükön fogják hordozni (vö. Zsolt 91,11). E két kísértésben közös, hogy mindkettő az istenfiúság vakmerő bizonyítására buzdít. Ugyanez valósul majd meg a kereszt alatt állók gúnyolódásában: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről” (Mt 20,40). Jézus a kísértő saját szavait fordítja a kísértés ellen: „az is írva van...” Válasza nemcsak az Isten kísértését utasítja el, hanem magában foglalja a Szentírás öncélú értelmezésének, kiforgatásának elítélését is. - A 3. kísértés a szolgává alacsonyító birtoklási vágyra épül. Jézus e kísértést az →első parancsolatra hivatkozva utasítja el. - A szinoptikusok nem egyformán építik föl ~t: Márk evangélista csupán megemlíti ~t, Máté és Lukács 3 megkísértésről számol be; de Lukács fölcseréli a Mt-ban másodikként leírt megkísértést a harmadikkal, hogy így →Jeruzsálemet a beszámoló végén említhesse. - ~ a pusztában párhuzamba állítható a →pusztai vándorlásban „megkísértett” nép tört-ével. Jézus válaszai a kísértésekre világosan mutatják, hogy az Ő országa nem e világból való, s csodatevő hatalma egyedül ennek az Országnak a szolgálatában áll. Míg Izr. elbukott a kísértésekben (→húsos fazék; vö. Szám 11,4; Kiv 17,2.6; →aranyborjú: Kiv 32,1-35), Jézus az igaz Messiásnak, az igaz Izr-nek bizonyult. ~ tehát Jézus messiási küldetését állítja elénk. E mellett az értelmezés mellett szól a Zsolt 91,11 idézése is (a Messiás egyik jele: vadállatok). Párhuzam van Jézus és Mózes között is: Mózes is böjtölt 40 nap és 40 éjjel (Kiv 34,28; MTörv 9,9.18), és látta az →Ígéret földjét Nebo hegyéről (34,1-4). - A kk. hagyomány a Dzsebel Karantálra helyezi ~t, Jerikótól ÉNy-ra. A részletek alapján föltehető az is, hogy a Sátán elsősorban Jézus képzeletvilágára próbált hatni, ami nem jelenti azt, hogy csupán ősker. parabolával állunk szemben. A teol. értelem mindenesetre az, hogy a Lélek által vezetett Messiás ellenállt minden földi és pol. színezetű messiásvárásnak, s ezzel valóban Isten Fiának mutatkozott. - Ikgr. Az ősker. korban nem, később is csak ritkán ábrázolták. A főtéma ált. az első kísértés, a másik kettőt a kép hátterében, kisebb mezőben jelezték. A világ kincseit aranyedények szimbolizálják, az ördög állati formában v. emberi torzóként jelent meg (M. Pacher: Szt Wolfgang-oltár, 1471-81). **

Kirschbaum II:446. - Sachs 1980:359.