🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > Joáb
következő 🡲

Joáb (héb. 'Jahve apa') (†Kr. e. 964 k.): Dávid (Kr. e. 1004-965) seregének vezére, Ceruja fia. - Saul halála után ~ vezette Dávid csapatait Abner ellen, akit orvul meg is ölt (2Sám 2,13-32; 3,12-30). Legyőzte az arámokat (10,7-14), az amoritákat (11,1; 12,26-31) és az edomitákat (1Kir 11,15;. 2Sám 8,13; Zsolt 60,2). ~ közbenjárására kapta meg Absalom az engedélyt arra, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe (2Sám 14). Absalom lázadásakor Dávid pártján állt (18,1-19,9), de mert Absalomot megölette, kegyvesztett lett, és Amaza vette át tisztét. A lázadó Simi ellenében azonban Dávid oldalán harcolt, és megölte riválisát, Amazát. A népszámlálástól vonakodott (24,3-9). A Dávid megüresedett trónjáért folyó harcban Adoniját támogatta (1Kir 1,7); amikor mégis Salamon nyerte el a kirságot, az oltárnál keresett menedéket, de Salamon kivégeztette (2,28-35;. 2,5; 11,21). Tört. jelentősége abban van, hogy egyik fő támasza volt Dávid kirságának. - A kk. tipológiájában Júdás előképeként Abner megölésének jelenetében (Klosterneuburg, Verduni-oltár, 1330) és bibliai illusztrációkban ábrázolták (ifj. H. Holbein). **

Sachs 1980:196. - BL:867.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.