Magyar Katolikus Lexikon > J > Jojachin


Jojachin (héb. 'Jahve adjon erőt'): Júda 19. királya (ur. Kr. e. 598), Jojakim fia és utóda (2Kir 24,8-17; 2Krón 36,9). - Neve Jechonja, Jechojakin, Jekonjahu, Konjahú és Konja változatban is ismeretes. 18 éves korában lépett trónra; 3 és fél hónapi uralkodás után Nebukadnezár letette. Nebukadnezár Jeruzsálem meghódítása, Kr. e. 597 u. ~on, ~ anyján és feleségén kívül sok előkelő júdeait is elhurcolt Babilóniába (→babiloni fogság). Ékírásos táblák említenek ~nak és udvarának küldött élelmiszerszállítmányokat. Fogsága 37. évében, Kr. e. 561: Nebukadnezár utóda, Evil-Merodach szabadon bocsátotta (2Kir 25,27; Jer 52,31), de továbbra is ott maradt Bábelben (52,32). Jeremiás megjövendölte (22,30), hogy utódai nem kerülnek Júda trónjára, s valóban, fogságban született fiainak (1Krón 3,17), így Sealtielnek, Zerubbábel apjának is le kellett mondani a trónról; ~nak nagybátyja, Cidkija lett az utóda. **

BL:878.