Magyar Katolikus Lexikon > J > Joacház


Joacház, Joachász (héb. 'Jahve megragadta', értsd: az embert kezénél fogva, hogy vezesse, vö. Zsolt 73,23): 3 király személy- ill. →uralkodói neve az Ószövetségben. - 1. Izr. 11. kir-a (ur. Kr. e. 814-798), Jehu fia az 5. dinasztiából. Hazael és Benhadad arám kir-ok megtámadták és egész seregét felmorzsolták, csak 50 lovasa, 10 harci szekere és 10 ezer gyalogosa maradt meg; a helyzet csak akkor fordult jobbra, amikor az asszírok (III. Adadnerari) felvonultak az arámok ellen (2Kir 13,1-9). Szamariában temették el, és fia, Joás követte a trónon. - 2. Júda 17. kir-a (ur. Kr. e. 609), Jozija és Hamutal fia. Valójában Sallumnak hívták (Jer 22,11; Mesullam rövidített változata, a. m. 'kárpótlás', az elveszett gyermek helyébe az istenségtől); a ~ nevet vsz. trónra lépésekor vette föl. 23 éves volt, amikor apja halála után kir. lett. Mivel Egyiptommal nem rokonszenvezett, 3 hónap múlva a fáraó fivérét ültette a trónra, őt Egyiptomba hurcolta, ott halt meg (2Kir 23,31-34; 2Krón 36,1-4). Míg a deuteronomikus szerző a szokásos elítélő formulával jellemezte, a próf-k siratták (Jer 22,10-12; Ez 19,3: feltéve, hogy Ez valóban ~ról szól). - 3. A 2Krón 21,17: a név elemeinek felcserélődéséből következően Achaszja, Izr. kir-a neve helyett szerepelteti. **

BL:868.