Magyar Katolikus Lexikon > J > Júdás


Júdás (a héb. Júda név gör-lat. változata): több személy neve a Szentírásban. - 1. az ÓSz-ben: Makkabeus Júdás. →Makkabeusok - 2. apostolok: →Júdás Tádé, →Júdás, Karióti. - 3. az Úr rokona a Mk 6,2-3 szerint (→Jézus testvérei). - 4. damaszkuszi keresztény. Saul látomása és megvakulása (ApCsel 9,1-9) után az ő házában lakott az Egyenes utcában, Ananiás itt kereste fel és adta vissza látását (9,10-18). - 5. ~ Barszabbász jeruzsálemi keresztény, aki az →apostoli zsinat határozatait →Szilással együtt Antiochiába vitte, majd visszatért Jeruzsálembe (ApCsel 15,22-34). - 6. Galileai ~. Josephus Flavius és az ApCsel 5,37: Gamáliel említi. Gamalából (Gaulanitisz) származott. Lázadásra szította a zsidókat a róm. uralom ellen, kihasználva a →népszámlálás által kiváltott hangulatot. Nagy Heródes halála után (Kr. e. 4) elfoglalta Szepphorisz megerősített erődjét. Az ApCsel szerint harcostársai szétszóródtak. Az általa elindított fanatikus vallási mozg. azonban, mely csak az abszolút teokráciát volt hajlandó elismerni és semmiféle emberi hatalmat nem tűrt meg, fönnmaradt, s idővel a →zelóták pártjának alakját vette föl. →Teudás **

BL:898.

Júdás Tádé, Szt: a Tizenkettő egyike, az apostolnévsorokban a tizenegyedik (Lk 6,14). Jn 14,22: külön megjegyzi: „~, nem az iskarióti”. Lk 6,16 'Judas Jacobi'-nak mondja, s nem dönthető el, hogy Jakab fiáról v. testvéréről van-e szó (ApCsel 1,13). Mt és Mk ~nak mondja, ill. vannak Mt-kéziratok, amelyekben 'Judas Lebbaeus'-ként szerepel (10,3). Pusztán a szövegek alapján vitatható lenne, hogy azonos személyről van-e szó, de Órigenésznek a Róm-hez írt kommentárja szerint Judas Jacobi, Júdás Tádé, ill. Judas Lebbaeus ugyanaz a személy. - ~ kérdésére: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” (Jn 14,22) nyilatkoztatta ki Jézus: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” ~tól maradt ránk →Szent Júdás levele. - A hagyomány szerint ~ vitte el Edesszába az Úr mennybemenetele után egy lepelen Krisztus arcképét Abgár kir-nak (→akheiropoiétosz), akit a leprából is kigyógyított. Ezután Mezopotámiában, majd Simon ap-lal együtt Perzsiában hirdette az evangéliumot. A hagyomány egyik ága szerint mindketten itt lettek vt-k, egy másik ág szerint visszamentek Jeruzsálembe, ahol ~t bottal agyonverték, Simont darabokra fűrészelték. - Ü: a Jeromos-féle Martirológiumban okt. 28., Szt Simon ap-lal együtt. Rómában a 9. sz-tól ünneplik őket. - Kultuszát föllendítette Svéd Szt Brigitta, akit maga Jézus biztatott arra, hogy forduljon segítségért ~hoz, mert meg fogja hallgatni. A barokkban főként jezsuiták terjesztették. A közép-eu. ~-kultusz közp-jának számít Bécsben a Kilenc angyali karnak szentelt (Am Hof) tp-uk. Különösen tisztelte ~t →Nádasdy Ferenc, aki 1659: →Lorettom (Au.) kegytp-ának egyik mellékkpnáját ~nak, a „Reménytelen ügyek pártfogójának” (patronus causarum desperatarum) ajánlotta. A kpna freskóciklusa (1734) ~ életét mutatja be (vértanúsága, megjelenik Abgár kir-nak, hirdeti a pogányoknak az evang-ot, 2 angyal pálmát és koronát nyújt ~nak). - Krisztus képmásával látható ~ a soproni domonkos tp. (1740) főoltárán (angyalok kíséretében) és bpi →Egyetemi templom mellékoltárképén. A váci Gombáspatak hídján álló szobrának (1758) felirata: S. THADEAE DESOLATOS, NE SPIRITU CONCIDANT, ERIGE ('Szt ~, a kétségbeesetteket, nehogy lélekben összeomoljanak, állítsd talpra'). Kassa minden tp-ában van ábrázolása. - Ikgr. Simon ap-lal, v. az ap-ok között (→garamszentbenedeki Úrkoporsó), ill. a →Nagyszentcsalád-képeken ábrázolták mint Jézus rokonát. A chartres-i szegyh. üvegablakainak képciklusán életének jelenetei láthatók. Szentképeken, önálló ábrázolásain egyik kezében bottal (vértanúsága eszköze), másikban szívére szorított v. maga elé tartott arcképpel (→Abgár-kép) látható. - Attrib-a: fejsze, alabárd, kard v. kő, bot (részben vándorlásaira, részben vtságára utalva), könyv, arc (Krisztus képmása) képen v. lepelen. - ~ a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Oltalmát kérik reménytelennek látszó ügyekben, tanácstalanság idején, elveszett dolgok megtalálásához. - A m. népi kalendáriumban ~ ünnepe az első télkezdő nap. A marhabehajtás végzőnapja, juhászfizető és fogadónap. A tél →rámutatónapja. **

MN IV:280. - Laczika Ferenc: Szt J. T., csoda vagy segítő minden bajban. Bp., 1930. - Ambrózy Ágoston: Szőlőhegyek védőszentjei (Szt Simon, Szt ~). Kül. tek. a Tokaj-hegyaljai nagy m. borvidékre és a szentévre. Bp., 1933. - Szt J. Tádé ap., súlyos dolgainkban nagy segítőnk. Debrecen, 1936. - Szt J. Tádé tisztelete. Szilágysomlyó, 1942. - Bálint II:405. - Sachs 1980:202. - BL:898. - SzÉ 1984:632.

Júdás, Karióti (†Jeruzsálem, Kr. u. 30 k.): a 12 tanítvány egyike, Jézus árulója. - ~ az egyetlen Júda törzsbeli apostol, Simon fia (Jn 6,71). Az ap-ok listáján mindig a sor végén találjuk (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16), a megjegyzéssel: „aki elárulta” Jézust, ill. aki Jézus „árulója lett”. A Getszemáni-kertben csókkal köszöntötte Jézust, ezzel jelezte a katonáknak, hogy kit fogjanak el. Tettének következményét látva visszavitte árulásának díját a főtanácsnak, és fölakasztotta magát. - A szinoptikusok csak a főtanáccsal való egyezkedéséről (Mt 26,14-16), az utolsó vacsorán tanúsított magatartásáról (26,25) és árulásáról (Júdás csókja: 26,48-50) számolnak be; ezenkívül Mt említi lelkiismeret-furdalását és halálát (27,3-10). - ~ árulása mindenképp olyan kérdése volt az ősegyh-nak, melyre különféle utakon keresték a feleletet. 26,1-16 és Mk 14,1-11 azt hangsúlyozzák, hogy elvesztette Jézusban mint Messiásban való hitét (vö. Jn 12,4); ezzel szemben a 6,67-72 ~ hitetlenségét az euch. beszéd után már adott tényként kezeli; maga Jézus ördögnek nevezte a hitetlent (6,70). ~ nyilvánvalóan a Messiásról való földi elképzelések alapján csatlakozott Jézushoz, s minthogy Jézus elvetette a földi nemzeti kirság gondolatát (6,15) és szellemi javakban való hitet követelt, ~ csalódott benne. Hitetlenségében szakított Jézussal, külsőleg mégis vele maradt. E szövegekből ~ kapzsisága is kidomborodik; kivette a pénzt a közös pénztárból (12,4). Hitetlenségtől és kapzsiságtól vezérelve engedett a főtanács és a farizeusok felhívásának, s árulta el Jézus tartózkozási helyét 30 ezüstért, ami egy rabszolga ára volt akkor (Mt 26,15; Jn 11,56). - Árulását Lk 22,3 és Jn 13,2.27 a Sátánnak Jézus elleni harcával hozza kapcsolatba (vö. Lk 4,13). Az utolsó vacsorán Jézus 3x utalt névtelenül az árulóra (Jn 13,10b.18-20; Mt 26,21-24; Jn 13,21), majd a falat odanyújtásával mintegy megnevezte őt Jánosnak. Amikor ~ megkérdezte, ő árulja-e el, Jézus igenlően válaszolt, és elküldte, anélkül, hogy a többi ap. a dolgot értette volna (13,23-29; így kapcsolódik össze Mt és Jn). Abban a kérdésben, hogy az Euch. alapításakor ~ jelen volt-e, megoszlanak a vélemények (→Júdás áldozása). ~ a róm. helyőrség tagjaiból, a tp-őrségből és a főtanács szolgáiból álló nagy csapattal ment a Getszemáni kertbe (Mt 26,47-50; Jn 18,2-9). Amikor a főtanács határozata után látta, hogy Jézusra halál vár, fölébredt benne a lelkiismeret, s visszavitte a 30 ezüstöt a főtanácsnak, de az vonakodott visszavenni. Erre ~ a 30 ezüstöt a Tp-téren a szentély felé szórta, majd kiment a városból és fölakasztotta magát (Mt 27,3-5). Az ApCsel 1,18 más változatban számol be ~ sorsáról: ~ telket szerzett magának, s amikor lezuhant, kettérepedt és kifordultak belei. Ez a leírás belekerült Péter ap. beszédébe, de teljesen lehetetlen, hogy tőle való, mert egyértelműen későbbi eredetű (lásd 'az ő nyelvükön' fordulatot). A Vg (a gör. prenészt suspensusszal fordítva stb.) megkísérelte, hogy az ApCsel és a Mt elbeszélését összhangba hozza (~ holtteste az akasztás után lezuhant és kettérepedt). De kézenfekvőbbnek látszik, hogy ~ méltó bűnhődésének igénye az eredetileg vsz. egyszerű eseménynek a túlzott buzgalom jegyében olyan formát adott, melyben Isten büntető keze világosan láthatóvá válik. - Annak ellenére, hogy ez az igyekezet ellentmondásokhoz vezetett, egy 3. hagyomány is keletkezett: Papiasz szerint ~ megdagadt és élve rothadásnak indult. Ha a gör. prenész valóban orvosi kifejezés a gyulladás okozta daganatra, akkor Papiasz és az ApCsel hagyománya közt kapcsolat állhatott fenn, de a szónak ez az orvosi jelentése nem bizonyítható. Mt 27,3-10 és az ApCsel 1,18 ~ halálát szántófölddel hozza kapcsolatba; →Vérmező. - Ikgr. Szerepel az Utolsó vacsora- (Lőcsei Pál, a lőcsei főoltár predellája, 1508-17) és Jézus elfogatása-képeken (London, British Museum, elefántcsont ládika, 420 k.; Erfurt, dóm, stallum, 1330 k; →Júdás csókja). Öngyilkossága önállóan (Cod. Rossanensis, 570 k., Rossano) v. az Utolsó ítélet-képeken (pokolban) látható. Viszonylag ritkán ábrázolták a halálát is: lelke fekete ördög v. denevér képében hagyja el a testét a száján keresztül (Stuttgarti Pszaltérium, 820/30; Magyar Anjou Legendárium). Attrib-ai: pénzeszacskó, erszény, sárga ruha, vörös haj, →júdáspénz. - A m. népi kalendáriumban ~ napja ápr. 1. (fölakasztásának napja), nem jó kezdőnap, gonoszjárónap. T.I.

Kirschbaum II:444. - MN IV:279. - Sachs 1980:201. - BL:899.