Magyar Katolikus Lexikon > J > Jó Pásztor


Jó Pásztor: a Lk 15,3; Jn 10,1-11 alapján Jézus Krisztus. - Az ókori Keleten a ~ az istenek és a kir-ok uralmának, a hellén műveltségben a filantrópia (emberszeretet) szimbóluma volt. Fontos szerepet játszott a bizánci császárkultuszban is. - A ~ ósz-i előképei: Mózes, Dávid és az igaz próféták. Jahve maga is pásztorként gondoskodik népéről (vö. Zsolt 23; Jer 23,1-4; Ez 34; Zak 11,4-17). Jézus szavai szerint a ~ „azért jött, hogy juhainak élete legyen” és életét adja értük (Jn 10. f.). Krisztus a végső idők ~a (vö. Jel 2,27; 7,17; 12,5; 19,15). - A ~ hivatalát átvette Péter ap. és a →tizenkettő, s tőlük a →püspökök. Ezért hivatali jelvényük a →pásztorbot. - Ikgr. Az óker. műv. egyik legfontosabb Krisztus-jelképe a ~ megmentett bárányával a vállán. A pásztoréletből vett motívum a →Paradicsomnak is szimbóluma volt: a nagy kertben pásztoruk körül legelésző bárányok a halál után Krisztusnál békére talált lelkek képe. Ebben az értelemben ábrázolták a ~t a szarkofágokon és a sírkamrákban (Róma, Domitilla-katakomba, 4. sz. eleje; Ravenna, Galla Placidia-mauzóleum, 450 k.). - A ~ gyakran szerepel 1) →baptisztériumokban és →keresztkutakon mint annak a Krisztusnak jelképe, aki Egyh-ába fogadja a keresztelendőt, táplálja, őrzi és az élő vizek forrásához vezeti (első példája a dura-europoszi ker. háztp., 232-256); 2) →gyóntatószékeken, ahol az elveszett bárányát kereső, megtaláló és hazavivő ~ a bűnbocsátó Krisztus képe; 3) →szószékek hangvetőjén, ahol tekerccsel a kezében a tanító Krisztus szimbóluma. - A Jn 10,1-16 illusztrációjaként a kv-műv. állandó témája (bresciai ereklyetartó; St-Chapelle evangeliáriuma, Párizs, Nemz. Kvtár, 1260-70). - A Lk 15,4-6 illusztrációjaként a késő kk. legkedveltebb szentkép-témája: a megtalált báránya felett örvendező ~ vállán viszi, ill. épp kimenti a veszedelemből bárányát, gyakran a stigmái is láthatók. **

Kirschbaum II:289. - Sachs 1980:158. - Onasch 1981:163.

Jó Pásztor, Komárom, 1880. jan. 1.-1885. nov.; Bp., 1889. dec. 1.-1899. nov.; Pozsony, 1899. dec. 1.-1908.: egyházszónoklati folyóirat. - Megj. havonta, össz. 204 sz., évente 645-845 lapon. 1893. X-1894. VII, 1894. IX-1895. X: szünetelt. Szerk. Hajóssy G. Krizánt és Mészáros Kálmán, 1888:5. sz: Hajóssy G. Krizánt, 1889:1. sz: Lepsényi Miklós, 1896. II: Pelikán Krizsó, 1906. XII: Pelikán Krizsó és Siposs Ágoston. Kiadó: a szerk. Ny: Ziegler, Komárom; 1886: Hunyadi Mátyás műint., Bp.; 1889: Wigand, Pozsony; 1900. XII: Stephaneum. 88

Kiss-Sziklay 1902:504. - Komárom m. sajtóbibliogr. 1962:25. (78.)