Jézus siratása: a →szenvedéstörténet része, Mária és a jelenlévő tanítványok könnyes búcsúja a keresztről levett, halott Krisztustól. A művészetek kedvelt témája. - 1. A költészetben: →Mária-siralom. - 2. Ikgr-ban a 11. sz: bizánci ter-en tűnt föl, a 13. sz. végétől Itáliában is gyakori. Gyakran alig különíthető el a →levétel a keresztről és a →Jézus sírbatétele képektől. Az ábrázolásokon Krisztus teste Mária ölében, körülöttük Mária Magdolna, Mária, Jakab és János anyja, Nikodémus és Arimateai József. Krisztus sírja szarkofág formájú, belehelyezik a testet, v. rajta fekszik. A 14. sz: drámai erővel ábrázolták ~t (P. Lorenzetti, Assisi, altp., 1330 k.). A ~ különleges típusából, melyen Mária és János tartja az álló holttestet, alakult ki az Alpoktól É-ra a →Fájdalmak férfia-kép és a →Pietà (Turdossinról, 1450/60; Bp., M. Nemz. Galéria). A 15. sz: a ném. műv-ben a ~ gyakori lett: Krisztus testét János v. más ffiak tartják, Mária mögötte térdelve imádkozik (M. Grünewald, Isenheimi oltár, Colmar, Múz., 1515). A barokk festményeken Mária lezárja Krisztus szemét, v. a töviseket távolítja el a fejéről. **

Kirschbaum I:278. - Sachs 1980:61. - KML 1986:195.