Magyar Katolikus Lexikon > J > Jézus sírbatétele


Jézus sírbatétele: a megfeszített Krisztus temetése, a →keresztút 14. állomása. - Az evang-ok tanúsága szerint (vö. Jn 19,38-42; Mt 27,57-61; Mk 15,42-16,2; Lk 23,50-56) a →készületi napon, amikor már estére járt az idő, Arimateai József bement Pilátushoz, és elkérte a holt Jézus testét, hogy eltemesse. Levette Jézus testét a keresztről, majd Nikodémussal, aki hozott mintegy 30 kg →mirha és →áloe keveréket, gyolcsba göngyölték és elhelyezték József újonnan vágott, közeli sziklasírjában. Nem tudtak mindent elvégezni, ami a →temetésnél szokás volt (a holttest megmosása, illatszerekkel megkenése), ezért hazatérőben az asszonyok még illatszereket vásároltak. A →három Mária az elmaradt megkenést akarta elvégezni a szombat elmúltával, vasárnap hajnalban, de már nem találták a sírban a föltámadott Urat. →Szent Sír - Ikgr. Először a keleti műv-ben ábrázolták homíliák illusztrációjaként a →levétel a keresztről és a →Jézus siratása mellett: Nikodémus és Arimateai József sziklasírba helyezi (Hludov-pszaltérium, Moszkva, Tört. Múz., 9. sz. 2. fele); a 10-11. sz. kv-festészetében Mária és Szt János is látható. - Ny-on a 10. sz. végén alakult ki a sajátos motívum: szarkofágba temetik a testet, mely nincs begöngyölve a gyolcsba, csak fekszik rajta; asszonyok is vannak a képen. A sziklasír a kk. végén jelent meg. - Mo-i emléke 1470/80: a jánosréti Passió-mellékoltár szekrény-domborműve. A kisebb építmény táblaképeit a →Jánosréti Mester egyik segédje festette, s a szekrény faragványának készítője ugyancsak az ő műhelyéből kerülhetett ki. Nyilvánvaló a relief provincializmusa, nincs is nagyobb fontossága a bányavidéki műv. egészében; faragója széles élű, nagy vésőjével amúgy durván nagyolta ki a formákat. A dombormű stílusa a felvidéki szobrászat körében önálló; a szélesebb eu. környezetben távoli rokonaként egy fuldai és egy Berlinben őrzött, ugyancsak Jézus siratását ábrázoló dombormű említhető. Néhány motívumbeli egyezésük azonban nem valamifajta közvetlen kapcsolatra, hanem csupán arra figyelmeztet, hogy e sajátos bányavidéki stílus az É-i művészet körében nem volt társtalan. **

Radocsay 1967:74. - Kirschbaum II:192. - Sachs 1980:156.