Magyar Katolikus Lexikon > J > Jáel


Jáel (héb. 'kőszáli kecske'): a kenita →Héber felesége. - Befogadta sátrába a menekülő →Sziszerát, és megölte (Bír 4,17-22; 5,24-27). - Judittal és Eszterrel együtt ósz-i hősnő. Az egyházatyák a kígyótipró asszony, a Bold. Szűz Mária előképét látták benne. A kk. műv-ben ~ a gőgöt legyőző alázatosság jelképe. Attrib-a a sátorcövek és a kalapács. - A könyvfest-ben ált. 3 jelenete szerepel: ~ találkozik Sziszerával, megvendégeli tejjel, megöli. **

Kirschbaum II:360. - BL:773.