Magyar Katolikus Lexikon > J > Jácint


Jácint, Szt (Amastris, Paflagónia-†310 k.): vértanú. - Legendája szerint kivágta a szülővárosa közelében lévő szilfát, melynél bálványimádás folyt. A felbőszült tömeg ezért elfogta, megkínozta, s bíró elé hurcolta. A meggyötört test hamarosan fénybe öltözött, s ~ egészségesnek érezte magát. Isten meghallgatta imádságát a mindvégig való kitartás kegyelméért. Börtönében hunyt el. **

Schütz III:73.

Jácint, Szt, Jacek Odrawaž, OP (Lanka vára, Szilézia, 1185 k.-Krakkó, 1257. aug. 15.): misszionárius, az északi népek apostola, Lengyelország patrónusa. - Nemesi származású. A krakkói, prágai, bolognai és párizsi egy-en tanult, teol. és egyhjogi dr. Lengyo-ban szent. pappá, a sandomierži kápt. tagja. B. Ceszlausszal együtt (aki fivére v. unokatestvére volt) elkísérte Rómába krakkói pp-ké szentelésére a nagybátyját, Ivót. Ott megismerkedtek az újonnan alakult domonkos renddel. Tanúi voltak, amikor Szt Domonkos föltámasztott egy fiatalembert. Vsz. 1217: v. 1218: mindketten beléptek a r-be. - ~ legkorábbi életrajza Krakkói Szaniszlótól származik a 14. sz. közepéről. A hagyomány szerint számos konventet (Friesach, Prága, Olmütz, Krakkó, Danzig, Kijev stb.) alapított, Lengyo-on kívül Litvániában, Cseho-ban, Dániában, Görög-, Orosz-, Tatáro-ban és Tibetben misszionált. Számos csodát tulajdonítanak ~nak: pl. száraz lábbal átkelt a folyón, a vaknak visszaadta szeme világát, halottat támasztott föl. Különös tiszt-et tanúsított a Bold. Szűz iránt; mennybevétele ünnepén halt meg. - VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) 1594: avatta sztté. A krakkói domonkos tp-ban a róla elnevezett kpnában nyugszik. Ü: aug. 17. **

Schütz III:210. - NCE VII:281. - BS VI:326.