Magyar Katolikus Lexikon > I > irgalmasság


irgalmasság (lat. misericordia): 1. →Isten tulajdonságainak egyike (→Isten irgalmassága). - 2. erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is, amikor az →igazságosság és a →jog alapján az nem várható el. Az ~ az erkölcsileg erősebb, nagyobb lehajlása a gyengébbhez, készség a megbocsátásra. Társerénye a →szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét. - 1. A Szentírásban az ~nak megfelelő ósz-i kifejezés az anyai szeretetre utal, mely a méhben hordozott élet védelmezésében, gyarapításában és az érte vállalt szenvedésben mutatkozik meg. Isten irgalmassága hasonló a gyermekét szerető szülőhöz, de túl is szárnyal minden emberi jóságot (Iz 49,15; Sir 18,13), és erősebb az ember Isten iránti hűtlenségénél. Az ÓSz úgy ismeri az ~ot, mint a próf-k által követelt emberi magatartást (Oz 6,6). - 2. Az ~ mint keresztény alapmagatartás. Az ~ a keresztény lét központja. A Szentírás gyakori figyelmeztetése az ~ra Isten ~ára hivatkozik. A ker. ember ~ának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete. A Jézussal találkozó ember megtapasztalja, hogy Isten elfogadja és szereti őt. A bűnösöknek, akik a törv. alapján semmit sem remélhetnek Istentől, Isten ~a az új élet alapja (Lk 19,1-10; Jn 8,1-11). Az isteni ~ meg nem érdemelt, egyedül a szereteten alapuló ajándéka, hogy ~ra késztet a felebarát iránt (Ef 2,4-9; 4,32; Kol 3,12). „Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36). A →nyolc boldogság szerint az irgalmasok fognak ~ra találni (Mt 6,20-26). A tovább nem adott ~ kárára fordul annak, aki ezt elmulasztja (Mt 18,23-25). Az ~ ösztönzője és mércéje a szükség, amivel találkozik (Lk 10,25-37; Mt 25,31-46). Jézus több példabeszéde is az ~ról szól (→irgalmas szamaritánus, →tékozló fiú; a könyörtelen hitelező: Mt 18,21-34 stb.). - Az ~nak a →szolidaritás tetteiben kell megmutatkoznia (vö. Mt 25,35-38). Az ~ sajátos tette a szeretetből történő megbocsátás. Az ~ örök példája a Boldogságos Szűz Mária, az →Irgalmasság Anyja. - Az Egyh. tört-ében sok szerzetesrend alakult kimondottan az →irgalmasság cselekedeteinek hősies gyakorlására (→irgalmasok, →Szeretet Misszionáriusai, →Irgalmas Szűz Testvérei, →Irgalmas Szűz Tilburgi Testvérei, →Irgalmasság Testvérei, →Irgalom Háza). VI. Pál p. megfogalmazásában az ~ a „szeretet kultúrájának” alapja. **

BL:694. - Schütz 1993:155.