inventio (lat.), invenció: megtalálás, régiesen: feltalálás. - 1. a jogban és erkölcstanban elsődleges tulajdonszerzési mód. Birtokbavétele olyan értéknek, mely még senkié sem volt, ill. elhagyott v. gazdátlan →jószág. Tulajdonjog forrása, sajátos esete a műalkotás. - 2. a retorikában a beszéd készítésének első szakasza, a téma kigondolása, amit követ a kidolgozás és az előadás. - 3. a zenében tág értelemben egy ötlet, szoros értelemben a kidolgozásra vagy variálásra váró téma. Bach (2, ill. 3 szólamú) ~i az ötlet jó kidolgozására példák. - 4. a liturgiában ~ reliquiarum: →ereklyék megtalálása. **

Palazzini II:803. - ZL II:222.