interdictum (a lat. interdico, 'tilt' szóból): 1. az ókori rómaiaknál a bíráskodó ideiglenes rendelete, melyet a felperes kérelmére az alpereshez intézett. Tartalma szerint lehetett tilalmi (prohibitio), kiadási (exhibitio) v. visszaadási (restitutio) parancs. Nagy szerepe volt a birtokvédelmet szolgáló ~nak. - 2. az Egyházban →egyházi tilalom. **
Pecz I/2:980.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.