Magyar Katolikus Lexikon > I > ikonosztáz


ikonosztáz, ikonosztázion (gör. eikonosztászisz, eikonosztászion, 'képfal, képállvány'): a bizánci szertartású templom legjellegzetesebb része, a szentélyt a hajótól elválasztó fal vagy állvány, melyen meghatározott szabályok szerint elhelyezett szentképek láthatók. - Kialakulása az 5. sz: kezdődött. Ekkor az ~ egy alacsony elválasztó rács volt, melyen Krisztus és Szűz Mária képe függött. A 6-7. sz: a rács helyét a 4 alapkép (a hívek balkeze felől az 1. Szt Miklós, a bizánci egyh. védősztje v. Szt Mihály arkangyal v. Ker. Szt János, a 2. az Istenszülő, a 3. Jézus mint bíró, a 4. a tp. címünnepe) foglalta el. A →képrombolás után sok tp-ban a 4 alapkép fölé még 3 képsor került, így alakult ki a tp. mennyezetéig érő, teljes ~. A 4 alapkép között képekkel díszített 3 ajtó nyílik. A középső a baszilikai pülai, a 'királyi ajtó', melyen szert-ok közben csak pp. és áldozópap léphet át. Ezen ajtó fölött van az utolsó vacsora, fölötte Krisztus kir. és főpap képe, legfelül a szt kereszt, alatta Szűz Mária és Szt János ap., kik nagypénteken a kereszt tövében álltak. Az utolsó vacsora képétől jobbra és balra a bizánci egyh. 12 fő ünnepét ábrázoló képeket láthatunk. Jézus kir. és bírói képe mellett kétoldalt a 12 ap., ezek fölött a legfelső sorban 12 próf. képe van. A teljes ~on összesen 48 képet találunk. Sok tp-ban (főleg Görögo-ban) az ~ csak az alapképsorból áll. Hazánkban a legújabban épült g.k. tp-ok túlnyomó többségében nincs ~. P.I.

Melles 1937:21. - LThK II:467. - Berki 1975:267. - Nagy 1994.