🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > ikonológia
következő 🡲

ikonológia (a gör. eikón, 'kép' és logía, 'tan' szavakból): a műalkotások formai elemeinek (→szimbólumok, →allegóriák, →attributumok) tartalmával, jelentésével foglalkozó tudomány. Az →ikonográfiára támaszkodik, de magában foglalja az irodalmi források mellett a szellem- és teológia-történeti s a vonatkozó szakirodalmat. - Alapműve: Cesare Ripa: ~. Róma, 1603. (M-ra ford. Sajó Tamás. Bp., 1997) - A 20. sz. 2. felében elsősorban ~i munkákat publikáltak az óker. művészetről: J. Danièlou: Les symbols chrétiens primitifs. Paris, 1961; H. Rahner: Griechische Mythen in christlicher Deutung. Zürich, 1957; E. R. Goodenough: Jewish Symbols in the Greco-Romain Period. New York, 1953-63, 13 köt. **

Vanyó 1988:39. - ML II:435.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.