Magyar Katolikus Lexikon > I > iga


iga, járom (lat. iugum): 1. az állat vonóerejét az ember kezébe adó eszköz; átvitt értelemben az ember testi, lelki energiáinak összefogását, fejlesztését és természetfölöttivé alakítását szolgáló értelmes terhek, feladatok. A →kereszt szimbóluma. - A Szentírásban a rúd végén keresztben elhelyezett fa, melyet 2 ökörnek (1Sám 11,7; Jób 1,3 stb.), ritkábban a teheneknek, ill. harci szekér esetében a lovaknak a nyakára helyeztek és alul megkötöttek. - A képes beszédben, ahol olykor vas~ is előfordult (MTörv 28,48; Jer 28,13), függőség, kierőszakolt meghódolás (Sir 33,27) v. fenyíték (Siral 3,27), a legtöbbször mégis leigázott, elnyomott állapot. Az elnyomó lehet saját uralkodó (2Krón 10,4) v. más népből való hatalmasság (Ter 27,40: Ézsau; MTörv 28,48: általánosságban; Iz 47,6; Jer 28,11; Siral 5,5: Babilónia). Az üdvösségre vonatkozó jövendölésben állandóan visszatérő elem az ~ alóli szabadulás (pl. Iz 9,3). ~ az emberi fáradozás is (Sir 40,1), de a bölcsesség ~ja jótétemény az ember számára (51,26). A népek Isten ~ját hordozzák, ha odaadón szolgálják (vö. Szof 3,9); ebből következően a bűnösök összetörik az Úr ~ját (Jer 2,20; 5,5). - Az ÚSz-ben az ~ csak átvitt értelemben szerepel. Az alávetettség olykor tényleges (1Tim 6,1: rabszolgaság), máskor vallási értelemben vett (ApCsel 15,10; Gal 5,1: a zsidó törv-nek a szolgasága). Jézus édes és könnyű ~ja (Mt 11,29; 23,4) valójában fölszabadítja az embert a zsidó törv. ~a alól. - Szt Pál a 2Kor 6,14: az ósz-i tilalomra (Lev 19,19), a kétféle állat (pl. ökör és szamár, MTörv 22,10) egy ~ba fogására céloz. - Ált. kettesével viselik az állatok, főként az ökör, ritkán a tehén, Erdélyben a bivaly. Az ~ nyaki része a járomfő, vele a nyak alatt párhuzamosan futó rész az alfa, melyet a 2 állat két között bélfa köt össze. Az ~t erős, vastag szöggel a rúdhoz szögezik. - 2. →területmérték **

MN II:220. - MNL II:663. - BL:667.