Magyar Katolikus Lexikon > I > időszakos megtartóztatás


időszakos megtartóztatás: a →születésszabályozás egyik módja, mely által a házastársak a fogamzás elkerülése érdekében a hó bizonyos napjaiban tartózkodnak a testi együttléttől a nő természetes ciklusának termékeny és terméketlen napjai szerint. - A nő havi ciklusában csak 4-5 termékeny nap van. Az ~ azt jelenti, hogy ezeken a napokon a házastársak →megtartóztatást gyakorolnak. A termékeny napok fölismerésére különféle módokat fejlesztettek ki (→Ogino-Knaus-módszer, →természetes családtervezés), ezek mindegyike tudatos önmegfigyelést föltételez, főként a nő részéről. - A tudatos önmagára figyelés, mely  a természeti népek számára egészen természetes, az ember számára testi és lelki okokból egyaránt nagyon fontos. Újabban a természetgyógyászat sürgeti e képesség fölelevenítését (agykontroll, testkontroll, 'gyógyítsd magad' mozgalmak stb.). - Az ~sal szembeni ellenvetés, hogy elveszi a szerelmi együttlét spontaneitását, azaz csökkenti a spontán, érzéki hatásokat. Itt jól meg kell különböztetni a házasságon belüli, szentségi és a házasságon kívül élt szerelmi kapcsolatot. A →szentségi házasságban ugyanis a házastársak testi kapcsolatának elevenségét s idő haladtával beálló természetfölötti jellegét nagyon sok olyan lelki és szellemi természetű elem biztosítja, melyekhez képest a spontaneitás szerepe elhanyagolható (→szerelem, →házasság, →én-te kapcsolat). A partner gyakori váltogatásakor viszont a spontán érzéki hatást inkább az „új" hajszolása, a kaland izgalma stb. adja, mint a másik személy testi valósága. - Erkölcsi szempontból az ~ csak azzal a föltétellel helyeslendő, ha erkölcsileg elegendő ok van a születésszabályozásra. Ebben az esetben az ~ növeli az önfegyelmet, az egymásra figyelés készségét. Ha a partnerek már a házasság megkötése előtt megegyeztek abban, hogy csak a terméketlen napokban fognak szeretkezni, akkor ez a →gyermek kizárása, amitől a házasság érvénytelen (→Humanae vitae). II. János Pál p. a →Familiaris consortióban hangsúlyozza az ~ erkölcsi jogosultságát a →fogamzásgátlással szemben: „Amikor a házastársak megőrzik (a terméketlen időszakok figyelembevételével) az egyesülés és a nemzés szétválaszthatatlanságát, amely az emberi nemiségben benne van, az isteni terv szolgáiként viselkednek, s a nemiséggel ősi, dinamikus ereje szerint »élnek«, azaz színlelések és beavatkozások nélkül »totálisan« ajándékozzák magukat. Sok házaspár nyilvánvaló tapasztalatából és az azt támogató különféle tudományos eredményekből a teológiai megfontolás fölfoghatja, és egyre mélyebben föl is kell fognia azt az antropológiai és erkölcsi különbséget, amely a fogamzásgátlás és a terméketlen időszakokra figyelő magatartás között van. Ez a különbség sokkal mélyebb és tágabb körű, mint azt általában gondolják, mivel benne végső soron az emberi személy és nemiség összeegyeztethetetlen felfogásai állnak egymással szemben. A természetes ciklusok figyelembevétele magával hozza a személy, azaz a nő idejének, s egyúttal a kölcsönös megbecsülés, a közös feladat és az önuralom dialógusának elfogadását is. Az időt és a dialógust elfogadni pedig azt jelenti, mint elismerni a házastársi egyesülés egyszerre testi és lelki jellegét; s azt is jelenti, hogy a személyes szeretet megélésével megtartják annak követelményét, a hűséget is. Ezáltal a házastársak szerelmi életük folytonos gazdagodását élik meg a gyengédség és más érzelmek testi-lelki megnyilvánulásaiban. S ily módon a nemiséget igazi és teljes emberi természete szerint élik.” (32. p.) B.J.

LChM 1733.