Magyar Katolikus Lexikon > I > időszámítás


időszámítás (lat. supputatio temporis): 1. történeti események, szabályosan visszatérő ünnepek, vásár- és bíráskodási napok rendszerbe foglalásának, kiszámításának és rögzítésének módszere. Az ~ természetes egységei a nappalból és éjszakából álló →nap, a →holdfázisokat követő →hónap és a nap járását követő →év. A hold- és nap-naptár összehangolása (szökőnapokkal és -hónapokkal) a luniszoláris év. Egyiptomban természetes ~i egység volt a Nílus áradása, melyhez ünnepeket, adófizetési dátumokat igazítottak. (→éra) - 2. Az ~ racionális formája a →naptár. - 3. Az Egyh-ban a lit. az →egyházi évet követi. - Egyházjogilag a nap éjféltől éjfélig 24 folyamatos óra. A hét 7 napból, a hónap 30 napból, az év 365 napból álló időtartam. A kezdő nap a határidőbe nem számít bele, de a zárónap igen. Folyamatosnak mondja a jog a megszakítás nélküli időt. Hasznos idő az, ami „úgy illeti meg azt, aki jogát gyakorolja v. érvényesíteni igyekszik, hogy nem telik számára, ha nem tud róla v. nem képes cselekedni.” (CIC 200-203.k.; OECC 1544-46.). **

Huber Lipót: Jézus Krisztus születésének esztendeje és a ker. időszámítás. Bp., 1903. - Onasch 1981:377. - Jakubinyi 1998.