Magyar Katolikus Lexikon > I > i betű


i betű: 1. magánhangzó. - A régi magyar nyelvben az i, í az ü, ű-vel gyakran váltakozva (pl. idő, üdő), mozgást, változást, cselekvést kifejező szógyök volt. - 2. Jézus latin/görög nevének (Iesus/Ieszusz) első betűje, s ebből a név rövidítése is (pl. →IHS, →D.N.I.C). - 3. →ióta (Mt 5,18). **

Czuczor III:17.