Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten parancsai


Isten parancsai: az Ószövetségben mindaz, amivel Isten a sinai szövetségkötés alapján népét kötelezte, s amit Mózes útján úgy közölt, mint akaratát. - Elsősorban a →Tízparancsolat (Kiv 34,28; MTörv 5,6-21), de azon túl is ide tartozik minden erkölcsi és kultikus rendelkezés (pl. Kiv 34,11-26), sőt mindazok a jogi intézkedések, amelyek a teokratikus berendezkedésben szentnek számítanak, és ha később keletkeztek is, magához a szöv-kötéshez sorolták őket. A súlyos parancsok megszegését halállal büntették (Kiv 21,12-15): aki tudatosan káromkodott, azt ki kellett irtani a népből (Szám 15,30) és átok alatt állott (MTörv 27,15-26). A parancsok megtartásáért az egész nép felelős volt, s áldást v. átkot jelentett számára (Kiv 25,25; MTörv 28). ~ra mindig gondolni kellett, mint magára a szöv-re (Szám 15,38; MTörv 6,6-9), mert azok Izr. kiválasztásának jelei voltak. A későbbi zsidóság kitartott abban, hogy a törv-t Isten Mózes által közölte a Sinai-hegyen, s az írástudók a buzgóságot abban látták, hogy a törv-t aprólékos kazuisztikával vették körül. Az írott törv. mellett hivatkoztak az ősi hagyományra, s azt a szentírási törv-nyel egyenrangúnak tekintették. Összesen 613 parancsot számláltak össze, s ebből 365 volt a tiltó, 248 a pozitív parancs. Egyes rabbik igyekeztek a sok törv-t ált. alaptörv-ekbe összefoglalni, mint pl. Hillel és Aqiba beszéltek a „felebaráti szeretet aranyszabályáról”. Az őstört-ből a népek számára 6 ádámi és 7 noéi parancsot szedtek össze. - Az ÚSz-ben Jézus a régi hagyományt nem ismeri el isteni parancsnak (Mk 7,8-13), de a Tízparancsolatot igazolja (Mk 10,9). A válással kapcsolatban a mózesi rendelkezéssel szembeállítja az eredeti isteni parancsot, s minden törv-t összefoglal az Isten és emberek iránt való szeretet kötelezettségében (Mk 12,29). Különben ő úgy lép föl, mint aki egyedül ismeri Isten akaratát, s azt autentikusan közvetíti. Az ap. Egyh. az ő törv-magyarázatát vette át, és ezért beszélt a Tízparancsolatról és a szeretet parancsáról. Az ÓSz kultikus és fegyelmi előírásait nem vette át, mert azokat a megváltás hatálytalanította. Amellett pl. Pál ap. beszélt Krisztus törv-éről (Gal 6,2; 1Kor 9,21), de ő sem akart törv-tárat csinálni. Az erkölcsi élet átfogó szabálya →Krisztus követése, mert az ő példája és tanítása az Atya akaratát tükrözi, s a megtartás módjában is követni kell az ő fiúi hódolatát és engedelmességét. G.F.

LThK IV:358.