Isten keze, Isten jobbja (lat. manus Dei, dextera Dei): a Szentírásban Isten hatalmának jelképe (vö. MTörv 4,34; 5,15), mely elsősorban a →teremtésben és a →gondviselésben nyilvánult meg. A mindenség ~nek műve (Zsolt 8,7; Jób 10,8; Kiv 13,3.9.14). Utalhat a büntető igazságosságra (1Sám 5,9; Jób 1,11; 19,21; Iz 5,25) és Istennek az igazak iránti szeretetére is (Zsolt 89,22; Jób 5,18; MTörv 33,3; Bölcs 3,1), ill. arra a termfölötti jelenségre, amit a próf-k sugalmazása (1Kir 18,45; Ez 1,3) és a kinyilatkoztatás jelent (Iz 8,11; 2Kir 3,15). - Ikgr. Az ábrázolásokon →Isten jelenlétének v. beavatkozásának leggyakoribb jelképe. Legtöbbször az →Atyaistent, ritkán Krisztust v. a Szentlelket jelzi. Az égből kinyúló ~ motívum Ezekiel látomásának ábrázolásából való (Dura-Europosz, zsinagóga, 245-56). E szimbólumot a 4. sz. ker. művészete átvette, s pénzekre verte, melyekre még a kk-ban is van példa (Kopasz Károly). Ábrahám áldozatának és a sinai szövetségkötésnek a képein is látható (Siracusa, szarkofágok, 4-5. sz.). A kk. műv-ben a →Paradicsomból való kiűzetés, ill. Kain és Ábel képein jelent meg. Különösen gyakori Krisztus keresztségének és színeváltozásának ábrázolásain, melyeken Isten hangjának jele. A mennybemenetel képein néha kézen fogja Krisztust. Ritkán Mária és a szentek képein is előfordul. - ~t Krisztus jellegzetes →dicsfényével, a →keresztnimbusszal is ábrázolták, ami a Szentháromság egységére utal. - ~ mérleggel az isteni →igazságosság ábrázolása. **

Kirschbaum II:211. - Sachs 1980:165. - Onasch 1981:150.