Magyar Katolikus Lexikon > I > Istár


Istár (asszír): az ókori Kelet mitológiájában istennő, a sumér Inanna, ég királynője és a föníciai Astarte asszír-babilóni megfelelője. - ~ a holdisten leánya, a napisten nővére, az ég istenének, Anunak szolgálója, majd felesége. A szerelem istennőjeként kultusza az uruki ~-tp-ban szakrális prostitúcióvá fajult. Az asszírok főként Ninivében, Assurban és Arbelában a háború istennőjeként tisztelték. Állata az →oroszlán, száma a 15, bolygója a Vénusz (kettőssége: est-hajnal csillag, megfelel ~ szerelem- és háború-istennő kettősségének). - Az ~ pokoljárása c. ének szerint ~ leszállt az alvilágba, s a 7 kapun áthaladva sorban le kellett raknia minden ékszerét és öltözékét. Ereskigallal, a holtak birodalmának úrnőjével vívott harcban fogságba esett. Közben a földön félbeszakadt minden termékenység. Egy isteni küldött legyőzte Ereskigalt, és ~t visszahozta az életbe. - ~ gör-lat. megfelelője: Aphrodité, Venus. **

LThK V:811.