Index librorum prohibitorum (lat. 'tiltott könyvek jegyzéke'): a Szentszék által összeállított felsorolás a →tiltott könyvekről a hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tévtanok terjedésének megakadályozására. - Először 1540: a lőveni, 1544: a párizsi egyetem adott ki ilyen jegyzéket. Az első formális ~ot IV. Pál p. (ur. 1555-59) 1559: adta ki. Ez 3 ábécés felsorolásban közli azokat a szerzőket, akiknek minden, akiknek néhány műve tiltott, ill. a névtelenül kiadott könyvek címét. Meghatározóvá a trienti ~ lett, melyet IV. Pius p. (ur. 1559-65) 1564: tett közzé. Ez a jegyzékek előtt közli az indexre tétel szabályait. V. Pius p. (ur. 1566-72) 1571: létrehozta az Index Kongregációt. 1596: VIII. Kelemen (ur. 1592-1605) adta ki utoljára az ~ot úgy, hogy egyes szerzők minden művét tiltotta. Ezután Opera omnia-dekrétumok tiltottak be egy-egy szerzőt. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) ~a 1900: eltörölte a korábbit, új szabályokat adott az indexre tételhez. XV. Benedek p. (ur. 1914-22) 1917. III. 25: föloszlatta az Index Kongregációt, feladatkörét átruházta a Szt Officiumra, melynek külön részlege a XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) által adott szabályok szerint vett föl műveket a ~ba. Az ~ utolsó hivatalos kiadása 1948: jelent meg az indexre tétel szabályaival (CIC 1917:1385-1405. kánonjai), a Szt Officium instrukciójával és az 1600-as évek óta kifejezetten betiltott, közel 4000 mű címjegyzékével. - Az ~ a →Hittani Kongregáció 1966. VI. 14-i közleményével érvényét vesztette. A ~ eltörlése nem jelenti az Egyh. könyvek és tömegtájékoztató eszközök iránti felelősségének megszűntét (vö. CIC 822-832.k.). A II. Vatikáni Zsinat az →Inter mirifica deklarációban szólt az ~mal kapcsolatos problémákról. **