Magyar Katolikus Lexikon > I > Ince, XIII.


Ince, XIII., Michelangelo dei Conti (Poli, Palestrina m., Itália, 1655. máj. 3.-Róma, 1724. márc. 7.): XI. Kelemen utódaként 1721. V. 8-1724. III. 7: pápa. - 1690-től a p. diplomáciában szolgált. 1695: tarzoszi c. érs-ként Luzernben (Svájc), 1698: Lisszabonban nuncius. 1706. V. 17: bíb., 1709. I. 28: Osimo, 1712. VIII. 1: Viterbo pp-e. 1719: kuriális bíb. A konklávén először Paolucci bíb-t készültek megválasztani, de cs. vétót jelentett be ellene Althann Mihály Frigyes bíb. Ezután választották meg ~t. A beteges és aránylag rövid ideig uralkodó ~ több, régóta húzódó ügyet oldott meg, mert elődeinél jobban tudott alkalmazkodni korához. Így 1722: elismerte VI. Károly nápoly-szicíliai kirságát. Au-tól visszaszerezte Comacchiót, és a cs. elismerte ~ Parma és Piacenza fölötti jogát. A →janzenizmussal kapcsolatban engedékenységet vártak tőle, de továbbra is ragaszkodott az →Unigenitus bulla előírásaihoz. A JT-ot komolyan figyelmeztette, hogy kínai és indiai misszióikban tartózkodjanak a helyi rítusoktól, és tartsák tiszt-ben a korábbi p. döntéseket (→rítusvita). - ~ erősítette meg 1722: Bracca Mátyás szkardonai cpp-öt, 1723. I. 17: Esterházy Imre veszprémi, VIII. 23: Branjug György zágrábi pp-öt. - Utóda 1724. V. 29: XIII. Benedek. T.J.

Gams 1873:713, 738. - LThK V:895. - Mondin 2001:538.