Magyar Katolikus Lexikon > I > Ignác


Ignác, Antiochiai, Szt, Theophorosz (Szíria, 50 k.-Róma, 110-115 között): püspök, vértanú, apostoli egyházatya. - Vértanúsága körülményeiből következtetnek arra, hogy rabszolga származású volt. Szt Péter és Evodiosz után a szíriai →Antiochia 3. pp-e (vö. ApCsel 15). ~nak egész életében harcolnia kellett a →gnosztikusok ellen, akik a Jeruzsálem pusztulása miatt csalódott és kiábrándult zsidók között terjesztették tévtanaikat. - Gondját súlyosbította a Domitianus cs. (ur. 81-96) által elrendelt üldözés, amely elvileg a lázadozó zsidók ellen irányult, de alig tett különbséget a zsidók és ker-ek között, azzal a megindoklással, hogy a kerség nem önálló vallás, hanem csupán egy zsidó szekta. Domitianus halála után rövid ideig békesség volt, Traianus (ur. 98-117) cs. alatt azonban Asia provinciában ismét üldözni kezdték a ker-eket. A cs. ugyan a bithiniai helytartó, az ifjabb Plinius kérdésére úgy válaszolt, hogy nem kell nyomoztatni a keresztények után, uakkor hangsúlyozta, hogy a feljelentettekkel szemben eljárást kell indítani, s ha valakire rábizonyul a kerség és nem hajlandó megtagadni a hitét, azt el kell ítélni. E rendelet értelmében 110-115 k. ~ot is elfogták és felelősségre vonták. Mivel az egész városban tisztelték, letartóztatása felháborodást keltett, nemcsak a ker-ek, hanem a zsidók és a pogányok, sőt az eretnek gnosztikusok körében is. Megbilincselték és katonai őrizet alatt hajón Rómába indították, hogy ott vessék vadállatok elé. Mivel a hajó kitérőt tett és érintette az Asia provinciabeli kikötővárosokat, alkalom nyílt arra, hogy a ker-ek felkeressék a fogoly pp-öt. Szmirnában különösen hosszú ideig vesztegeltek, itt felkereste ~ot a város pp-e, Szt Polikárp, de járt nála az efezusi, magnésziai és a tralleszi egyház küldöttsége is. E látogatásokra válaszolva ~ leveleket intézett ezekhez az egyházakhoz. Figyelmüket szeretettel megköszönte, és élt az alkalommal, hogy atyai intelmeket intézzen a hívekhez, mert mint a tartományi főváros pp-e felelősnek érezte magát a többi város híveiért is. Írt a római egyh-nak is. Troász kikötőjéből a filadelfiai és a szmirnai egyh-nak és Polikárp pp-nek írt levelet. - Rómában a Colosseumban vadállatok elé vetették. Ami a testéből megmaradt, azt a ker-ek magukhoz vették és eljuttatták Antiochiába. Az ereklyéket később különböző helyeken őrizték, míg végül a fiatalabb Theodosius cs. idejében egy régi Fortuna-szentélyből kialakított ker. bazilikában találtak nyugvóhelyet. A RM szerint az ereklyéket Antiochiából átvitték Rómába, és a Szt Kelemen-baz-ban helyezték el. - Ü: a latin egyh-ban kezdetben a vértanúság napja, dec. 20., később, vsz. másolási hiba miatt febr. 1. Az új római naptár a szír egyh-tól vette át az okt. 17-et. - Levelei: ÓI III:161. (Efezusiakhoz, Magnésziaiakhoz, Trallésziekhez, Rómaiakhoz, Filadelfiaiakhoz, Szmirnaiakhoz, Polikárphoz). Vértanúsága: ÓÍ VII:26. **

Koczka Ferenc: Az ap. egyh. egységszelleme kül. tek. ~ leveleire. Rákospalota, 1943. - ÓI I:103.

Ignác, Konstantinápolyi, Szt   →Ignatiosz

Ignác, Laconi, Szt, Ignazio Vincenzo Peis, OFMCap (Laconi, Szardínia, 1701. dec. 17.-Cagliari, 1781. máj. 11.): szerzetes testvér. - 9 gyermekes kishaszonbérlők legidősebb gyermeke. Írni-olvasni nem tanult, anyja viszont gyakran magával vitte a tp-ba, mely ellenállhatatlan vonzerővel hatott ~ra. Egy súlyos betegsége nyomán lépett a r-be. Gyenge alkata, gyámoltalan lénye, nem túl megnyerő külseje miatt nehezen fogadták el, de végül letehette fogadalmát. Gyűjtögető testvérként a szardíniai pásztorok, majd 40 éven át a cagliari szegények hithirdetője volt. Birtokolta a jövőbelátás és a csodatétel adományát, betegeket gyógyított, halottakat támasztott. ~ az Egyh. történetének egyik nagy csodatevője. - 1940: b-gá, 1951. X. 21: sztté avatták. - Ü: máj. 11. **

SzÉ II:263. - BS VII:672.

Ignác, Loyolai, Szt, 1528-ig Inigo López de Loyola (Loyola vára, Baszkföld, 1491.-Róma, 1556. júl. 31.): rendalapító. - Családja a tartomány 24 nagy családjának egyike. Atyja 1467: nősült, 12 gyermeke közt ~ volt a legkisebb. Anyja korán meghalt, ~ot egy parasztasszony dajkálta. Atyja papnak szánta, már gyermekkorában megkapta a tonzúrát. Vsz. 1506: árva lett, neveltetéséről Juan Velazquez de Cuelar, Katolikus Ferdinánd jószágkormányzója gondoskodott Arevalóban. ~re nagy hatással voltak a lovagregények és a trubadúrénekek, szívesen vadászott s vett részt lovagi tornákon és mulatságokon. 1515: egy farsangi csíny miatt eljárást indítottak ~ és pap bátyja ellen. 1517: Juan Velazquez meghalt, ~ ekkor egy másik rokon, Antonio Manrico navarrai alkirály udvarába került. Nem volt sem zsoldos, sem hivatásos katona, de mint lovag az alkir. oldalán részt vett egy lázadás megfékezésében és Pamplona védelmében. 1521. V. 20: egy fr. ágyúgolyó súlyosan megsebesítette a lábát, Loyolába szállították. Életben maradásának csodáját ~ Szt Péter ap-nak tulajdonította. A kiálló csontdarabot lefűrészeltette, hogy csizmát húzhasson, majd újra eltörette lábszárát, nehogy a rosszul összeforrt csont miatt lába rövidebb legyen. Gyógyulása alatt Landulf O'Cart Vita Christi ('Krisztus élete') és a szentek életét, Jacobus de Voragine Legenda Aurea ('Aranylegenda') c. műveit olvasta. Az ősz folyamán megérlelődött benne a megtérés. 1522. II: vezeklésül jeruzsálemi zarándokútra indult. Barcelona felé menet →Montserrat kegyhelyén meggyónt, letette lovagi ruháját és zarándokruhát öltött, fegyverét fogadalmi ajándékul a Szűzanyánál hagyta. Egy évet →Manrézában töltött imádság, böjt és vezeklés, betegápolás és apostolkodás közepette. Barlangban lakott, egyetlen olvasmánya Kempis Tamás Krisztus követése c. műve volt. Megírta az Exertitia spiritualia ('Lelkigyakorlatok') c. kv. zömét. Lelkiélete misztikus szemlélődéssé alakult át, melynek közp-ja a Szentháromság és az Eucharisztia. A Cordoner folyó mellett kapta egész bensőjét átformáló látomását a 2 zászlóról s a rendalapítás gondolatát. 1523: Barcelonából Rómába hajózott, majd VI. Adorján p. (ur. 1522-23) áldásával szárazföldön ment Velencébe. Innen VIII. végén a Sztföldre érkezett. IX: Jeruzsálemben és környékén járta a szt helyeket, s ha a ferencesek elöljárója meg nem tiltja, ott is marad. Közben fölismerte, hogy tanulás nélkül nem lehet igazi apostol, ezért visszatérve Barcelonába, megkezdte a gimn-ot. 1526: az alcalái egy-en folytatta tanulm-ait, de buzgóságában prédikálni kezdett, ezért a város vikáriusa 3x is maga elé idézte, és megtiltotta, hogy 4 év teol. elvégzése előtt nyilvánosan beszéljen. E megkötést ~ nem tudta elviselni, ezért Salamancába, majd Párizsba ment, s 1528. II. 2: a Szt Borbála Koll-ban vett szállást. 6 társával (Favre, Xavéri Szt Ferenc, Lainez, Salmerón, Rodriguez, Bobadilla) 1534. VIII. 15: fogadalmat tett a szegénységre, a tisztaságra és az apostolkodásra, lehetőleg Palesztinában, v. ahová a p. küldi őket. 1535: teol. magiszter. Egy betegség miatt hazatért Spo-ba, és Azpeitiában gyógyíttatta magát, majd Velencében tanult tovább. A lelkigyakorlatokat tartott, s miután társai megérkeztek, 1537. VI. 24: valamennyiüket pappá szentelték. A velencei közt. és a török közti háború lehetetlenné tette a sztföldi utat, ezért társaival Rómába indult. XI: Róma közelében, La Stortában látomásban kapott ígéretet Krisztustól, hogy ap. tervei valóra válnak. XII: érkeztek Rómába, s ~ többé nem is hagyta el a várost. III. Pál p. (ur. 1534-49) kedvezően fogadta ~ot és társait, kiket hamarosan szegény zarándokpapok v. reformált papok néven hívtak. - Az új r-et III. Pál p. 1540. IX. 27: Jézus Társaság néven hagyta jóvá. ~ Rómában maradt, s 1541. IV. 8: praepositus generalis, ált. rendfőnök lett. Egész Róma ap-a volt, lelkigyakorlatokat tartott, kidolgozta a rendi szabályzatot, 1551: megalapította a Collegium Romanumot, 1552: a →Collegium Germanicumot. Utolsó éveiben a kat. restauráció vezéralakja. Társai közben mint „Jézus katonái” szerte a világban terjesztették tanítását. - Jeligéje egész életének és tanításának foglalata: Omnia ad maiorem Dei gloriam ('mindent Isten nagyobb dicsőségére'). - V. Pál (ur. 1605-21) 1609: b-gá, XV. Gergely (ur. 1621-23) 1622: sztté avatta. Ü: júl. 31. - Attrib-ai: lángoló szív, a JT pecsétje, →IHS, →O.M.D.G., kv. (konstitúciók), sárkány. Védősztje: harcosoknak, tengerészeknek, orvosoknak (~ vize miatt), tűzoltóknak, ördögűzőknek, kísértésekkel küszködőknek. - Ikgr. Miseruhában v. jezsuita r. ruhában, köpennyel és birétummal ábrázolják. Arcának ábrázolását a halotti maszkjáról készített portré határozta meg. Képei főleg a jezsuita tp-okban; képciklusokon látomásait, csodáit és megdicsőülését ábrázolták. Síremléke Andrea Pozzo és Vincenzo Marioti műve (Róma, Il Gesù, 1696). Legendájából szívesen emelik ki a csodálatos gyógyításokat (Rubens, Bécs, Kunsthistorisches Museum, 1620). Monumentális ábrázolása Rómában a →San Ignazio-templom mennyezetfreskóján látható. -

Mo-on ~ Lelkigyakorlatos kv-ének hatására először a török elleni harcokban számítottak ~ támogatására. A kv-ben a két zászló, a →jó és rossz, a kegyelem és kárhozat lobogója alatt háborúskodók küzdelméről szól. Ennek hatására a hódoltság idején még a törökök is különösen tisztelték ~ot. 1667: egy kassai följegyzés szerint ~ az egri törökök között is csodát tett, akik ezért képét tiszt-ben tartották. A helyi hagyomány erejére vall, hogy az egykori egri cs. és kir. 60. gyalogezred zászlaján ~ oltalmazta a regimentet. - A gyöngyösi jezsuitáknak a szt ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig. Temesvárt a 18. sz: újjáépített várfalnak Ignácbástya (Ignatus-Bastion) volt a neve. ~ szobra 1785-ig várvédő célzattal ott őrködött Buda főterén, ahonnan a felvilágosodás értetlenkedése és türelmetlensége távolította el, helyébe állítva Pallasz Athéne szobrát. - ~ képét a budai szobák ajtajára, házak kapujára is kifüggesztették. Úgy vélték, hogy elűzi a sötétség hatalmait, a képzelgéseket, kísérteteket, rontásokat. - A legenda szerint ~ egy bűnösre nem tudott intelmeivel hatni, ezért egy híd mellett, ahol a bűnös gazdag át szokott menni, ~ a jégtől zajló folyóba vetette magát, mire a hagyomány szerint a másik megtért. E mozzanatból testi-lelki bajok orvoslására használt szentelmény fakadt, a Szent Ignác vize (aqua Ignatiana). A barokk időkben nemcsak betegségben használták, hanem vetéseket pusztító egerek ellen a földet, marhavész idején a takarmányt locsolták le vele. Budán jegyezték föl, hogy egy néma lány 3 napon át csak Szt Ignác vizét itta. Egyszer csak megszólalt: milyen jó ez a víz! A 18. sz: ~ ereklyéinek (melyekből Mo-ra is jutott) szülést segítő, fájdalmat csillapító erőt tulajdonítottak, s a vajúdók mellére tették. Budán a rház naplója szerint egy eretnek asszony a bába minden erőfeszítése ellenére sem tudta magzatát megszülni. Amikor az ereklyét a nyakára tették, a gyermek mindjárt a világra jött. Beteg gyermekek számára úgy kérték ~ pártfogását, hogy a jezsuita viselethez hasonló kis ruhába öltöztették őket. Olykor nem az ereklyét, hanem csak az ereklyéihez érintett ~-képet borították a beteg testrészére. - Mo-i ikgr-i emléke Vörösberény három mennyezetkupolájának freskója, a jezsuita Buffler Gáspár alkotása: a sztélyben ~ az üdvözültek seregében. A középsőn ~ látomása, a 3. kupolán allegorikus kép: egy vértezett lovagot a kereszt véd meg a hitetlenek ellen. A győri tp-ban Troger monumentális oltárképe, ~ megdicsőülésének mennyezetfreskója (1744). ~ a karddal átdöfött szívű Szűzanyának kis képét megtérése óta szíve fölött viselte, majd egy fiatal rokonának, később rtársának, Araoz Antalnak ajándékozta. Ezt másolja Kőszeg jezsuita ösztönzésre emelt Kálvária-tp-ának Pietà-oltára. Ezt festették ~ ott látható képmásának mellére is. Az egri jezsuita, később ciszt. tp. ~-oltárán a sztet betegek között látjuk, de két oldalán katonaéletére emlékeztet György és Márton szobra. A kassai jezsuita, majd prem. tp. Szt ~-kpnájának oltárképén a Lelkigyakorlatok egyik alaptétele olvasható. - A kaposvári Szt Imre-tp. 1948: átmenetileg a JT gondozásában volt. Így került eléje ~ modern szobra, továbbá az Úti Boldogasszony (Madonna della Strada) jezsuita kegyképének másolata. A JT isk-drámáinak kedvelt hőse: Zágráb (1610, 1622), Homonna (1615, 1623), Győr (1640), Nagyszombat (1640, 1698). - M: Lojolai Szt I. Lelkigyakorlatai a kat. hívek használatára. Anton Schmid ném. eredetije nyomán átd. Tamás János. Bp., 1922. - Lelkigyakorlatos kv. Ford. Vukov János SJ. Uo., 1931. - Visszaemlékezései. Ford. Gyenis András. Uo., 1934. - A nagy kir. nyomdokain. Uo., 1935. - Kereszt és feltámadás. (Lelkigyakorlata magyarázatai) Uo., 1936. - Levelezése. Kiad. Hugo Rahner. Einsiedeln, Freiburg, 1956. - Levelek. Ford. Koronkai Zoltán SJ. Bp., 2004. (Anima Una kv-ek 14.)  88

Bóta Ernő: ~ élete. Bp., 1909. - Ferdinandi: ~. Színmű. Uo., 1910. - Greff, Nicolaus: ~ és kora. Jellemrajz. Ford. Hübner Ágoston. Kalocsa, 1914. - Jablonkay Gábor: ~. JT-a alapítójának élete és működése. 1-2. köt. Bp., 1921. - Aisleitner József: ~. Júl. 31. Sztkilenced énekkel. Győr, (1922?) (Jó Pásztor kvt-a 64.) - Rohr Erich: Ferenc (Assisi Szt) és Ignác (Loyolai Szt). Összehasonlító tanulm. Ford. Siposs J. Lénárt. Eger, 1926. - Szeberényi Lajos Zsigmond: Luther v. Loyola. Teol. tanulm. Békéscsaba, 1928. (Prot. Kultúra kvtára 1.) - Szikrák ~ életéből. Összeáll. Mócsy Imre. Bp., 1933. - ~ visszaemlékezései. Ford. Gyenis András. Uo., 1934. - Gyenis András: ~ és életműve. Uo., 1937. - Omerovich Tamás: ~ rövid életr-a. Rákospalota, (1940) - Huszár Elemér: ~. Bp., 1940. - Mester János: Szt I. pedagógiája. Szeged, 1941. -- Rahner, Hugo: ~. Ford. Szendrei József. München, 1955 u. - Kenese Erzsébet: A fegyvertelen katona. ~ életreg-e. Buenos Aires, 1956. (Köln, 1958) - LThK V:613. - Bálint II:121. - BS VII:674. - Sachs 1980:187. - SzÉ 1984:387. - Schütz 1993:143. - Dalmases, Cándido de: ~. Ford. Zsigmond Gyula. (Anima Una kv-ek 9.) Bp., 1995. - Szabó-Bartók 2006:23 (~ lelki naplója. Ford. Kardos Klára).

az á-n balra dőlő ékezet

új, olvasni

Ignác, Santhiái, Szt, Lorenzo Maurizio Belvisotti, OFMCap (Santhiá, Piemont, 1686. jún. 5.-Torino, 1770. szept. 22.):  - Jómódú családból származott. 1710: világi pappá szent. 1716: belépett a r-be. 1717. V. 24: tett fog-at. Végigjárta Savoya rházait, 1727: Torino-Montéba került. Keresett gyóntató volt, a „bűnösök és elveszettek atyjának” is nevezték. 1731: Mondovéban novíciusmester és a házfőnök helyettese. 1744: szembetegsége miatt (majdnem megvakult) vissza kellett térnie Torinóba. A piemonti háború idején vezető tábori lelkész Asti, Vinovo és Alessandria kórházaiban. A békekötés után 1746-tól halálig ismét Torino-Montéban lelkész és gyóntató. Betegeket látogatott és alamizsnát gyűjtött a rászorulóknak. - 1966. IV. 17: b-gá, 2002. V. 19: sztté avatták. Ü: szept. 22. **

LThK 1993. V:411.