🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hurok
következő 🡲

hurok, tőr, csapda, kelepce: lószőrből, zsinegből, drótból kötött fogószerszám, melyet fához, cövekhez stb. kötve a vad útjába állítanak. Ha a vad fejjel, lábbal beleakad, a ~ rászorul és megfogja. A vadászó hurkot a nép csiklének, cseklyének, csikkentőnek, csekkentyűnek, csapónak, tőrnek, kelepcének, a ~kal való vadászatot cseklyészésnek nevezi. A sok név s ezek közmondásainkban való gyakori előfordulása, a ~kal való vadászat elterjedtsége a nép, s hiánya az úri vadászok körében mind azt bizonyítja, hogy a cseklyészés ősi, népi vadászmódunk. Régente leginkább a pákász, madarász, tőrész gyakorolta. - ~ot csaknem mindenféle vadra lehet használni, a 20. sz. elején már leginkább csak madarat és apró emlőst fognak vele. A vadászati törv. tiltja a cseklyészést, mert rengeteg énekesmadár esik áldozatául. - A madarászó cseklyéhez v. tőrhöz eleven ló farkából tépnek szőrt. Nyári madarászásra a fekete, télire a fehér szőr alkalmasabb. Az énekesmadárra egy szál is elég. Nagyobb madárra 2-3 lószőrből sodornak ~ot. Emlős állatra régebben szőrkötélből, ma többnyire drótból készül a ~, fontos, hogy rugalmas legyen. Faágról, bokorról lefelé, fatörzsről, cövekről oldalt, gyökérről felfelé irányítva vetik ki. A megsokszorozott ~ emeli a cseklye fogósságát. Gyakran abroncsra v. táblára, fészekre erősítve ~mezőket, vízszintes rúdra, kifeszített zsinegre ~sort csinálnak. Sokszor a vad útjába állítják a ~ot, v. úgy zárják el az útját, hogy kénytelen legyen belerohanni. Szalonkának sövényből terelőfalakat készítenek, s a fal összeszűkülő kijáratába ~ot tesznek. - A ~ok között v. körülöttük gyakran csalétket helyeznek el, olyat, amilyet a vad legjobban szeret. Cinkének tökmagot, nyúlnak szénát, varjúnak, szajkónak magára a tengeri csövére rakják a ~ot. Kalitkába zárt csalogató madarat is szoktak a ~ közelében elhelyezni, hogy hangjára a többi madár odagyűljön. - A ~ fejlettebb formája a csapó~. Ezt különféle elmés szerkezettel maga a vad működteti. - A Bodrogközben vízimadár fogásnál a ~ot az ember keze helyettesítette: a madarász egy nagy sütőtök végét levágta, belét kiszedte, két szemnyílást fúrt rajta, fejére tette, s beleült a vízbe. A vízimadarak hamarosan megszokják a vízben úszó tököt, gyanútlanul úszkálnak körülötte. A tökből kikandikáló madarász aztán elkapja a lábukat, s a víz alá húzza őket. A halász a mozdulatlanul álló halat ~kal úgy fogja meg, hogy egy 2-2,5 m hosszú bot végére többszörös lószőrből 10-15 cm nyílású ~ot köt, s azt óvatosan a víz ellenében álló csuka feje irányában úsztatja. Ha már túl van a ~ a kopoltyúján, akkor a botot megrántja, s a ~ a kopoltyú mögött a hal nyakára szorul. Íváskor használt fogási mód. - A Szentírásban állatok, madár megfogására (Ám 3,5; Lk 21,35) szolgáló eszköz, sokszor hálóval együtt (Józs 23,13; Jób 18,7, Oz 5,1). Nagyon sokszor a rossz szándék, ártani akarás képe (Zsolt 69,23; 140,6; 141,9, Jer 50,24; Oz 5,1). A gonoszok ~ot állítanak (Zsolt 64,6; 119,61.110); ugyanígy az erőszak emberei is (140,6); az idegen népek és istenek is jelenthetnek ~ot (Józs 23,13; Bír 2,3). Egy elhamarkodott fogadalom is ~ (Péld 20,25); a gonoszt saját bűnének ~a kötözi meg, ~ lesz számára saját terve; a háló, ami megfogja, el van rejtve útján; a kelepce a földre téve készen vár rá (Jób 18,7). 1Tim 6,9: a gazdagság hajhászása ~, amely romlásba visz. A hívőt is fenyegeti a sátán ~a (2Tim 2,26). 1Kor 7,35: Pál ap. a szüzességre vonatkozó tanácsaival nem ~ba csalni akar, hanem az Úr osztatlan szeretetére tanít. **

MN II:27, 70.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.