Magyar Katolikus Lexikon > H > hungarikum


hungarikum (lat. 'magyar'): a könyvtári szaknyelvben minden olyan emlék, kézirat, nyomtatvány, amely Magyarországon készült, illetve a Föld bármelyik táján és nyelvén készült, de alkotója, készítője, szerzője, stb. magyar, vagy magyarokat mutat be, rólunk szól. - Leggazdagabb ~ anyag az →Országos Széchényi Könyvtárban található. Ezt Apponyi Sándor gr. (1844-1925) gyűjteménye alapozta meg (katalógusa: Hungarica. 1-2. köt. Bp., 1901-02. A 3-4. köt. csak ném-ül: s.a.r. Dézsi Lajos. München, 1925-27). - 1949-88: a nemzetellenes művelődéspol. szinte valamennyi külföldi magyar művet „zárt” anyagként, külön gyűjteményben kezelte; állományát nem tudatos beszerzéssel, hanem főként ajándékozás révén gyarapította, s csak a kiváltságosok számára, engedéllyel tette hozzáférhetővé. - A ~ többes számaként használt hungarikumok, hungarikák nyelvtanilag kifogásolható, konyhanyelvi szavak. 88

Gulyás I:719.

Hungarus, Gábriel Brunch (15. sz.): betűöntő. - 1493-94: Valenciában dolgozott mint vándorló betűöntő. M. Albert dr. jur. a sp. inkvizíciótól - mint annak egyik ügyésze - 1493. XI: megvásárolta egy nyomda fölszerelését, hogy 1000 pld-ban kiadja az eretnek tévtanok elleni perrendtartás kézikv-ét (Repertorium haereticae pravitatis). XI. 28: az elkopott betűkészlet megújítására szerződtette ~t, hogy 3 hónapon belül 14 sp. font ellenében a nyomda 98 matricájából és a rendelkezésre álló fémből annyi betűt öntsön, amennyi 5-5 szedés egyszerre való nyomtatásához elég. ~ a 302 levélnyi, ívrét nagyságú Repertoriumot 1494. IX. 16: megjelentette. 88

Fitz 1959:158.

Hungarus Petrus, Pierre Hongre (†Lyon?, 1510 után): nyomdász, könyvkereskedő. - Lyonban telepedett le, 1482: adta ki: Guarinus: Ars diphthongandi, Reuchlin: Vocabularius breviloquus művek közös köt-ét; XI. 1: fejezte be Bartholomaeus de Glanvilla: De proprietatibus rerum c. művét. 1483: a ném. Mathias Hus de Botwarral szövetkezve nyomtatta ki Jacobus de Voragine Legenda Aureájának fr. ford-át, majd az eredeti lat. →Legenda Aureát, mellyel 1483. I. 20: készült el. ~nak tulajdonítják az 1484. VI. 18. e. elkészített Augustinus de Ancona: Summa de ecclesiastica potentate nyomtatását. 1484 u. betűkészlete, melyet vsz. maga állított elő, Simon Glockengiesser nyomdászé lett. ~ 1491: Toulouse-ban élt, ahol Henrik Mayer ottani nyomdász számára vésett és öntött betűket. V. 26: egy közjegyzői okiratban tanú, ahol szülőföldjének Mo-ot (patrie Ongarie) nevezte. 1492. II. 1: okl-ben mint toulouse-i kv-kereskedő (mercator librorum Tholosae) szerepel. Adóslevélben Mayer elismerte, hogy közös nyomdájuk betűkészletének javításáért 34 fonttal adós. ~ 1492: visszatért Lyonba, 1493: Colin János házában lakott. Bútorainak lajstromán látható följegyzés szerint hazatért, de Lyonban hamarosan új nyomdát rendezett be, ezzel készítette el 1496. VIII. 18: a Codex Iustinianust és 1497. XI. 21: a Iustinianus-féle Institutiókat. 1486: kiadott egy 16-rétű Breviariumot, 1500. IV. 16: fejezte be a lyoni Missalét, mely a lyoni kv-nyomtatás egyik legsikerültebb alkotása; ebben az évben oly szegény volt, hogy az évi 2 font adót sem volt képes megfizetni. 1510: Antoine Doulcet lyoni betűöntő és kv-kereskedő társa. Fitz szerint az egyetlen független m. nyomdász. 88

Gulyás 1931:43. (talán azonos Petrus de Bartuával [Bártfai Péter], aki 1477/78: Velencében Franciscus Renner de Heilbrun társa?) - Fitz 1959:144.