Magyar Katolikus Lexikon > H > honfiúsítás


honfiúsítás (lat. indigenatus): tág értelemben →honosítás, szoros értelemben a nemesség megszerzésének eredeti módja Werbőczi István →Hármaskönyve után. - 1542: a rendek ogy. határozatban kérték a kir-tól, hogy az esztergomi vár kapitányának, Musica Mártonnak Mo-nak tett szolgálataiért adományozzon birtokot, s így emelje nemesi rangra, ami az 1542:50. tc-kel meg is történt. Ettől kezdve egyre sűrűbben hoztak tc-eket idegenek ~áról. Ezek a „honfiúsított magyarok” legtöbbször az udvarnak, s nem Mo-nak tett szolgálataikért nyerték el a nemességet. - Az elég körülményes ~i eljárás a 17-18. sz: alakult ki (1687:26, 1715:23, 1741:41. tc.). A kir-nak az illetőt ogy-en, a rendek közreműködésével kellett befogadnia, recipiálni, s a ~ról törv-t kellett hozni. Az indigena tartozott az ogy-en, esetleg a m. kancelláriában esküt tenni a kir. iránti engedelmességre és Mo. törv-einek megtartására. Ezután kapta meg az eskü szövegét is tartalmazó diploma indigenatust, melyért 1000, Mária Terézia uralkodásától 2000 aranyat kellett fizetnie.  **

Eckhart 1946:330.