🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > homlok
következő 🡲

homlok (lat. frons): az arc szemöldök feletti része. - 1. A Szentírásban lehet kemény (Ez 3,7), olyan kemény, mint a gyémánt (3,9), ércből való (Iz 48,4): a megátalkodottság, a nyakasság képe. Jer 3,3: a szégyentelenségre utal; Jel 17,5: a szégyent nem ismerő nagy kéjnő jelet visel ~án. De a választottak, az igazak ~án is lesz jel, név (Ez 9,4; Jel 7,3; 9,4; 14,1; 22,4). Isten ellenségei szintén jelet, bélyeget kapnak ~ukra (13,16; 14,9; 20,4). A „~ megerősítése” a héb-ben a. m. 'vitát kezdeni' (vö. Sir 8,16). →imaszíjak, →stigma. - 2. A ~ra rajzolt →kereszt a kerség fontos jele: Az ősegyházban a keresztségre jelentkező befogadása a →katekumenátusba a christianum facere, 'kereszténnyé tenni' szert-sal történt, melynek során a pap v. a pp. keresztet rajzolt a →katekumen ~ára. A szentmisén az evangélium hallgatása előtt ~unkra rajzolt kereszt Isten Igéjének befogadására utal, a másik ember ~ra rajzolt kereszt áldást, Istennek ajánlást fejez ki. **

BL:645.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.