Magyar Katolikus Lexikon > H > holicsi békeszerződés


holicsi békeszerződés, 1645. júl. 27.-30.: I. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1630-48) fr. és svéd szöv-ben (a tör. tiltása ellenére) sikeresen hadakozott a császári csapatokkal. Fülek, Nyitra, Nagyszombat után a Brünnt (Morvao.) vívó Torstenson segítségére indult. A budai basa fenyegetésére (s mivel szövetségesei segélye eddig rendre elmaradt) megkötötte a ~t Tőrös János kir. követtel. E szerint III. Ferdinánd kir. (ur. 1637-57) Tokajt és Tarcalt örökösen neki ajándékozza (amiért a Homonnay-örökösöknek a fejed. 100.000, a kir. 200.000 Ft-ot fizet), megkapja Regécet (amiért Esterházy Miklós nádort 160.000 Ft-tal kártalanítja), Bethlen István és Péter örökös nélküli halálakor megkapja Ecsed várát, Felsőbányát és Nagybányát, Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Zemplén vm., amíg él, birtokában marad; halála után az 5 Tiszán inneni vm. visszaszáll a kir-ra, de Szabolcsot és Szatmárt fiai megtarthatják. Szatmár vára és városa mindig Erdély birtoka, amíg a fejed. a Rákóczi családból való. A ~t VIII. 8: kiáltványban fogadták el azzal a föltétellel, hogy Rákóczi szakít a fr. és svéd szöv-gel, ami meg is történt. A ~sel mindkét fél hívei elégedetlenek voltak, de a további egyezkedések (nagyrészt a nagyszombati tárgyalások) megállapodásai szerint megkötötték XII. 16: a linzi békét (→harmincéves háború). T.E.

Horváth V:453, 469. - Mo. tört. 1526-1686. 3/1:923.