Magyar Katolikus Lexikon > H > hlisztek


hlisztek: az Orosz Ortodox Egyháztól hivatalosan el nem szakadt, de önként vállalt illegalitásban tevékenykedő ortodox szekta. - Alapítója egy Danyiil Filippovics nevű parasztember, akit követői 1645: az égből tüzes szekéren leszállt Istenanya megszemélyesítőjének véltek. Filippovics egy Ivan Szuszlov nevű jobbágyot „fiává” fogadott, s elnevezte Krisztusnak. Szuszlov azután maga köré gyűjtötte a szekta tagjait, akik magukat ap-oknak nevezték. A szekta körében időről-időre újabb krisztusok és próf-k jelentek meg, s volt olyan nőszekta-tag, akit Istenanyának tiszteltek. Az alapító 12 parancsolatot fogalmazott meg és ezek megtartását követelte. A szekta a 17-18. sz. fordulóján volt a legnépesebb. Ekkor az eredeti 12 parancsolatból már csak kettő megtartásához ragaszkodtak: nem fogyaszthattak alkoholt és kerülniök kellett a szexuális életet. A szekta tagjai éppen ezért családot sem alapíthattak. Szert-aikban közp. helye volt a misztikus érzékeléseknek. Minden „igaz” szektatag hallhatta a Szentlélek sugallatait, amelyeknek fegyelmezetten engedelmeskedniök kellett. Ájtatosságuk az eksztatikus állapotig fokozódott, külső szemlélő személyiségzavarokkal küzdő, deviáns viselkedésű, de ártalmatlan embereknek vélte őket. Az eksztázis elérése érdekében addig táncoltak-énekeltek, amíg önkívületi állapotba nem kerültek. Ekkor elszakadva a külvilágtól, értelmetlen szavakat kiáltoztak, és ezeknek az érzelmi kitöréseknek termfeletti jelentést tulajdonítottak, jóslásokat olvastak ki belőlük. Bár 12 parancsolatuk előírta a szüzességet, szert-aik gyakran fajultak orgiává. A szekta főként az úrbéres jobbágyok körében vert gyökeret. A józan ésszel ellentétes szert-aik a passzív szociális tiltakozás megnyilvánulásai. A legájtatosabb és a normálistól leginkább eltérően viselkedő tagokat sztként tisztelték, szavukat kinyilatkoztatásnak hitték. A szekta „szentjeinek” jogában állt a Biblia önkényes értelmezése. Eszelős „prófétáik” a leggyengébb idegzetű, legsérülékenyebb lelkületű tagok közül kerültek ki. Ők voltak Istenanya kegyeltjei. Sem az egyh., sem a világi hatóságokkal nem tudtak szót érteni. Nem agresszívek, de bizalmatlanok voltak minden nem-szektataggal szemben. Oroszo-ban ma is élnek ~, de vakbuzgóságuk és fanatikus hitük vesztett társad-ellenességéből. Bár elvben a régi tanokat vallják, a gyakorlatban rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a változó tört-társad. feltételekhez. Szavakban deklarálják a hivatalos OOE-hoz tartozásukat, a pátr-t elismerik egyházfőnek, de valójában továbbra is keresik a különállást. Az OOE viszont nagy erőfeszítéseket tesz, hogy nyesegesse a szekta tévtanait és hitéletének fonákságait. I.E.

Glasenapp, H. von: Az öt világvallás. Bp., 1987:344.