Magyar Katolikus Lexikon > H > hitigazság


hitigazság: olyan tétel, amely nem a természet rendjében fönnálló igazságot fejez ki, hanem természetfölötti valóságot, vagyis azt, amit Isten külön, szabad akaratú és személyes kinyilatkoztatással közölt az emberrel, örök céljával, üdvösségével kapcsolatban. - A ~ a →kinyilatkoztatásból származik, s fölismerése, elfogadása a →hitben megy végbe. A Zsid 11,1 szerint „a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, és meggyőződés arról, amit nem látunk”. Ahhoz, hogy valamit a hitben igaznak tartsunk, előbb meg kell győződni arról, hogy azt Isten kinyilatkoztatta, vagyis ő maga tanítja. A hit tárgya tehát az, amit nem szemlélünk, amiről nincs közvetlen tapasztalatunk. Ezért belső igazságát nem láthatjuk át, hanem csak külső tanúskodás alapján fogadjuk el. A hitnek tehát megvannak az előzményei. A hihetőség akkor bontakozik ki, ha meglátom, hogy Isten termfölötti jelekkel igazolta a kinyilatkoztatást, és azokat, akik tört-ileg közvetítették. Gyakorlatilag a kinyilatkoztatást a Szentírás és a hozzá kapcsolódó hagyomány őrizte meg, és az Egyh. kapott felhatalmazást Krisztustól, hogy a hitet hirdesse. Ezért az Egyh-ban meg kell lenni annak a tud. lehetőségnek is, amely a kinyilatkoztatás történetiségét és termfölöttiségét bizonyítja. Ezzel foglalkozik az alapvető hittan (fundamentális teológia). A hittételek megértésének előföltétele a Szentírás kellő magyarázata is. Isten ui. a kinyilatkoztatást nem tételes tanításban adta, hanem üdvtört. keretében, s magát a Szentírást is emberek írták le, akik emberi módon fejezték ki magukat. Az isteni tanítás benne van a történetekben és a hasonlatokban v. intézkedésekben. A szerzők saját koruk nyelvét, világképét és vallási kifejezéseit használták. Tehát el kell dönteni, hogy adott esetben mi a kinyilatkoztatást hordozó kép, és mi a hitbeli tartalom. Az emberben azonban megvan a képesség a ~ befogadására. A ~ termfölötti, tehát az isteni lét gazdagságából közöl valamit, ami több, mint a mi létünk és fogalmi rendszerünk, de azzal nincs ellentmondásban. Az értelem képes meglátni, hogy a közölt tétel összhangban van Isten világfölöttiségével, végtelenségével és a teremtmények iránti szeretetével. Így a külső termfölötti bizonyítékok (csoda, jövendölés) mellett a belső egybecsengés és az ember végső céljával való összhang is lehet az igazság bizonyítéka. Mivel a kinyilatkoztatást Jézus az Egyh-ra bízta, azért gyakorlatilag ~nak azt mondjuk, amit Isten a kinyilatkoztatásban közölt és az Egyh. mint ilyet hirdet. A ~ot meg kell különböztetni a hittételtől (→dogma), amelyet az Egyh. tekintélyileg megfogalmazott. Minden dogma ~, de nem minden ~ dogma. G.F.

hitkétely, hitbeli kételkedés: a hit igazságaiban való kételkedés. - 1. A szándékos kételkedés mellőzi v. elutasítja, hogy igaznak tartsa mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és az Egyház elénk ad, hogy higgyük; bűn a →hit ellen (→kétség). - 2. Akaratlan kételkedés jelzi a bizonytalankodást a →hit megvallására, a nehézkességet a hit ellenében fölhozott érvek megcáfolására v. a félelmet a hit homályossága miatt. - A tudatosan fönntartott ~ elvakíthatja a lelket. **

KEK 2088.