Magyar Katolikus Lexikon > H > história


história (gör., lat.): 1. történeti kutatás, történetírás. Az Egyh-ra vonatkozóan: →egyháztörténelem. - 2. A kk-ban a szentírási tört-ekkel összefüggő, a napi officiumhoz tartozó antifónák és responzóriumok neve volt. A ném. reformátorok a ~ fogalmát az evang. szinonimájaként értelmezték. A 16. sz. óta a ném. prot. tp-okban a responzoriális →passió-előadások mintájára a karácsonyi és húsvéti evang-okat zenés ~ként kezdték előadni. Miként a passiókban, a zenés ~kban is az egyes szerepek karakterének megfelelően különböző fekvésű recitáló hangon adták elő a szöveget. Ez a pszalmodikus recitálás idővel basso continuo-kíséretes recitativóvá alakult. A legkedveltebb téma a feltámadás tört-e volt. Ennek legjellemzőbb példája egy névtelen, szászo-i, húsvéti ~ az 1550-es évekből. A később előadott ~k stílusa, fölépítése már nagyon közel áll az oratóriumhoz; ennek egyik jellemző példája H. Schütz Karácsonyi históriája (1664). Jelentősebb ~kat alkotott még T. Zeutschner, J. Ph. Krieger, P. Schede; Carissimi (1605-74) is ~nak nevezte ósz-i oratóriumainak egy részét, pl. Ezékiel c. művét. H.B.

ZL 1965. II:206. - Brockhaus II:180.