Magyar Katolikus Lexikon > H > hierodulák


hierodulák (gör. 'templomi kéjelgők'): kultikus prostitúciót folytató személyek, elsősorban nők, főként az egyiptomi Izisz- és babilóniai Istár-, a kánaáni Astarte-szentélyekben és környékükön. - A kánaániak, a moábiták és a midianiták hatására az ósz-i vallásban is megjelent a ~ intézménye (Szám 25,1-8), de a törv. tiltotta (MTörv 23,18). Aza és fia, Jehosafát kiirtotta a ~at az országból (1Kir 15,12; 22,47). Manassze és Ámon idejében a ~ a jeruzsálemi tp-ban is megtelepedtek, Jozija azonban leromboltatta lakásaikat (2Kir 23,7). A fiúk szolgálataik fejében alamizsnát gyűjtöttek az istennőnek, a leányok az út szélére kiülve (Jer 3,2) v. a szentélyben (Oz 4,14) pénzt fogadtak el testükért a szentély, ill. a tp. javára (MTörv 23,18; Oz 4,10; 9,1; Mik 1,7). **

BL:625.

hieroduli, hierodulus (gör-lat.): az ókorban templomszolgák. - Alsóbbrendű papok és papnők, akik a kultusszal kapcsolatos nehéz munkát végezték (favágás, vízhordás). Szabad és rabszolga állapotúak egyaránt lehettek.