🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > herma
következő 🡲

herma: 1. az ókori görögöknél fölfelé szélesedő, fejben végződő négyszögletes pillér. Nevét az így kéz és láb nélkül ábrázolt →Hermészről kapta. Athénból terjedt el, ahol sorozatban készítették. Mivel Hermész a mitológiában a vándoroknak a jó út megmutatója, a ~kat útjelzőnek állították fel, kereszteződéseknél kettős-hármas-négyes fejjel is. Használatuk Itáliába is átterjedt. - 2. a reneszánsz és barokk építészetben fölfelé szélesedő, felső végén fej v. félalak díszítésű →pilaszter. - 3. mellszobor formájú →fejereklyetartó.  **

Pecz 1985. I/2:897.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.