helytartótanács (lat. consilium regium locumtenentiale Hungaricum), 1723-1848: bécsi központi szervek irányítása alatt működő magyar kormányszerv. - A török alól fölszabadított ter-ek megszervezéséről folytatott hosszas tárgyalás után állította föl az 1723. évi ogy. (97, 98, 101, 102. tc.). Tisztán kir. hatóság volt, utasításait a kir-tól kapta, 1724: az elsőt. Székhelye Pozsony, ahonnan II. József 1785: Budára helyezte. - Élén a →nádor állt, ha a nádori szék nem volt betöltve, a helytartó, mint Mária Terézia idejében férje, Lotharingiai Ferenc, majd később veje, Albert szász-tescheni hg.; ha helytartó sem volt, az →országbíró v. a →tárnokmester, a 19. sz. 1. felében József főhg. nádor. Fölállítása után 22 tanácsosa volt: 4 főpap, 10 főnemes és 8 köznemes rendű. Mivel közülük a főnemeseket a birtokaikon űzött gazdálkodás tartotta többnyire távol, a munkát leginkább a köznemesek végezték. A tanácsosokat lehetőleg Mo. különböző részeiből nevezték ki, hogy az egész orsz. viszonyai ismertek legyenek a tanács előtt. Mióta a Mária Terézia alapította horvát tanács (1767-79) megszűnt és a ~ba olvadt, 1 horvátnak is mindig kellett lenni a tanácsosok között. Számuk az 1840-es évekig nem nagyon emelkedett, sokkal inkább az alsóbbrendű tisztviselőké: titkárok, fogalmazók és segédhivatalnokok. Az egész hivatalnoki kar 1784: 118, 1848: 268 tagból állt, ami nem nagy szám, ha a hivatali teendők sokféleségét nézzük. A tanácsosokat, titkárokat és az irodaig-t a kir., az alsóbbrendű tisztviselőket szótöbbséggel a ~ nevezte ki. Fizetésüket mindannyian a kir-tól kapták. - Az ügyeket a tanácsosok egyike vitte be mint előadó a tanácsba, ahol legalább 12 tagnak kellett jelen lenni. Határozatot szótöbbséggel hoztak, egyenlő szavazatarány esetében az elnök döntött. Sok ügyet egy-egy 3-4 tagú biz. készített elő tanácsi tárgyalásra. A 18. sz. közepén már ügykörök szerint 10 állandó biz. működött, a ~ munkája lényegében ezekben folyt. Fontosabb biz-ok voltak: kegyesalapítványi, vallásügyi, eü., gazd., vámügyi. II. József (ur. 1780-90) idejétől kezdve a bizottsági tárgyalás helyett ügyoszt-okban elintézték, ami az előadói rendszerből fejlődött ki; azonos természetű ügyeket mindig ugyanaz a tanácsos készített és adott elő a tanácsban. - A ~ legfőbb hivatása a kir. rendeletek végrehajtása volt, de gyakran maga is javasolt új rendeleteket. Minthogy az alsóbb hatóságoknak közvetítette a kir. intézkedéseket, tulajdonképen a vm-k és a városok közp. szerve volt, mely a →királyi kancellária útján érintkezett a kir-lyal. - Hatáskörének nagy méreteiről meggyőzhet az ügyo-ok áttekintése, melyek II. Józseftől (ur. 1780-90) 1845-ig annak gyakorlásában részt vettek: egyh., egyh. alapítványi, egyh. gazd.; prot. vallási, nem egyesült gör. vallási, zsidóügyi, közoktatási, kv-cenzúrai, keresk. és közlekedési, közgazd., úrbéri, világi alapítványi, sz. kir. városi, vármegyei, rendőrségi, közigazg., árva-, zálogház-, egészségügyi, nemesi, jász-kun, cigányügyi, hadiadó, hadbiztossági (katonaság elszállásolása és ellátása) ügyosztályok. A ~ egyesítette tehát magában a pénzügyek és az igazságügy kivételével az egész belső igazg. és kormányzás hatáskörét. - II. József az udvari kamaránál csak a kir. jószágok igazg-át hagyta meg, amire azonban nem akart külön kormányszéket fönntartani, ezért egyesítette azt a ~csal, de halála után újból szétválasztották őket. - A ~ 1848-61: szünetelt, 1867: a →kiegyezés után megszűnt. **

Eckhart 1946:249. - MTF I:186.