Magyar Katolikus Lexikon > H > helytartó


helytartó: I. az ókorban a rómaiaktól megszállt területeken a kormányhatalom képviselője. Hatalma nem mindenütt volt egyforma, ezért legalábbis Kr. e. 27-től, következésképpen az ÚSz korában meg lehet ill. kell különböztetni a következőket: 1. proconsul: a szenátori (vagyis általában békés) provincia élén állt; rendszerint egy évig maradt hivatalban; 2. legatus Augusti pro praetore: császári (azaz esetleg békétlenkedő) provinciában meghatározatlan ideig képviselte a hatalmat; 3. procurator: valamely provincia procuratoria élén állt (egy kisebb terület tartozott a hatalma alá, amelynek a kormányzása pl. a helyi dinasztia megmaradása miatt nehézségekkel járt); szintén meghatározatlan ideig maradt hivatalban. - Az ÚSz-ben szereplő ~k közül proconsul volt: →Szergiusz Paulusz (ApCsel 13,7.12) Ciprus szigetén, aki Páfuszban székelt, →Gallio (18,12), aki Acháját kormányozta és Korintusban székelt, és ált. Asia proconsularis proconsulai, akik Efezusban székeltek. - Legatus volt Cirinusz, Szíria ~ja (Lk 2,2), aki Antiochiában székelt az Orontésznél. - Júdea procurátorai: Coponius (kb. Kr. u. 6-9), Marcus Ambibulus (kb. Kr. u. 9-12), Aprius Rufus (kb. Kr. u. 12-15), Valerius Gratus (Kr. u. 15-26), Pontius →Pilátus (Kr. u. 26-36), Marcellus (Kr. u. 36-37), Marullus (Kr. u. 37-41), Cuspius Fadus (Kr. u. 44-?), Tiberius Alexander (Kr. u. ?-48), Ventidius Cumanus (Kr. u. 48-52), Antonius →Felix (Kr. u. 52-60), Porcius →Festus (Kr. u. 60-62), Albinus (Kr. u. 62-64), Gessius Florus (Kr. u. 64-66). →praetorium - II. A régi magyar jogban a 16-17. sz: a távollévő →király helyettese (lat. locumtenens). Az 1485:10. tc. a ~ hivatalát a →nádorra ruházta. Hatásköre és tanácsosainak szervezete (helytartóság) 1540 u. alakult ki. Amikor a nádori szék üres volt, a ~t a kir. a pp-ök közül nevezte ki és 10, később 6 tanácsost adott mellé. A rendek sérelmezték ezt, a ~t ugyanis a választott nádorban akarták látni, ami 1608-tól megvalósult. →helytartótanács, →királyi tanács - III. Az egyházjogban →helynök. A hagyomány a római →pápát Krisztus ~jának mondja. **

Pecz II/1:587. - BL:610. - MTF I:185.