🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hejgetés
következő 🡲

hejgetés, hégetés, urálás: az →újév köszöntésének sajátos, a regöléssel, illetve egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó megnyilatkozása. - Az archaikus szokás az új esztendőben a föld termésére, mezei munkára, család életére égi áldást, bőséget akar igézni. Jutalom jár ezért a legényeknek (hejgetőknek), akik Szilveszter estéjén és újév hajnalán ostort durrogtatva a faluban házról házra járnak. A hagyomány csökevényes formában a Székelyfóldön, Déllő (Dileul) falucskában sem ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők. Búza helyett olykor árpát hintettek, ha ennek voltak bővében. A zabhintés szokás Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu, Gyergyóremete, Székelyvécse, Tekerőpatak újévi hagyományai között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek szét. **

Bálint 1989:132.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.