Magyar Katolikus Lexikon > H > hazugság


hazugság (lat. mendacium): mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd, bűn a →nyolcadik parancsolat ellen. - A ~ elsősorban a →beszéd adományával való visszaélés, de megnyilvánulhat cselekvésekben és magatartásban is (→képmutatás, →színlelés). Lehet kényszer szülte és tréfálkozó is. - Az ÓSz-ben a ~ főként a szó ürességére, tartalmatlan, 'semmi' voltára utal (Jób 35,13: hiú kiáltás). A bálványok 'semmik', ezért hazugok (Ám 2,4). Jahve az, aki VAN, a pogányok csak ~ot örököltek őseiktől; akit az ember alkothat magának, az nem isten; Jahvét nem az ember alkotta, Ő nem ~ (Jer 16,19), nem is hazudik (Zsolt 89,36). Az Ő szemében a ~ iszonyat, utálat (Péld 12,22). Törv-e is tiltja a ~ot (Kiv 10,16; Lev 19,11-12). Az igaz szemében a ~ szégyenfolt (Péld 20,24); a lélek halálát okozza (Bölcs 1,11). Aki Istentől elpártol, az a ~ fajzata (Iz 57,4). A ~ félelmet is keltett (Zsolt 31,19; 35,19; Péld 26,22). - Számos állandósult szókapcsolatot is találunk: 1Kir 22,22: a ~ lelke; Jer 23,32: a próf-k hazug álmai; Kiv 23,6: a szegény igazának elcsavarása; 20,16: hamis tanúságtevés; Zsolt 109,2: hazug nyelv; Péld 12,22: hazug ajak; Jer 8,8: hazug íróvessző; Zsolt 26,4; Sir 15,8: álnok, hazug emberek. Péld 12,17: „Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.” Kumránban is előtérben állt az igazság és a ~ ellentétpárja (1QH 14,14). - Az ÚSz-ben a Sátán a ~ atyja (Jn 8,44). Jézus elválrja övéitől, hogy náluk „az igen igen, a nem nem” legyen (Mt 5,37). Isten igazmondó (Jn 3,33; Róm 3,4), nem tud hazudni (Zsid 6,18), mert maga az igazság (Jn 14,6). A ~ az Isten képmására teremtett ember mivoltát (→azonosság) és emberi méltóságát sérti (Mt 19,18; Jn 8,44, Jak 3,15; Ef 4,25; Kol 3,9). - A ~ büntetése a Szentírásban a lepra (vö. Elizeus szolgája tört.: 2Kir 5) és a halál (Zafira tört.: ApCsel 5) - Az Egyh. tanítása szerint a ~ önmagában véve rossz, tehát minden fajtája bűn: a kényszer~ is bűn, csak kisebb súlyú. Az egy-egy alkalommal, kisebb jelentőségű dologban elkövetett ~ →bocsánatos bűn, de gyakori ismétlődése állapotszerű →hamissághoz vezet. A ~ súlyos esete a →rágalmazás, kapcsolatokat tönkretevő formája a →hízelgés. Az ártó ~ jóvátételt követel. - Az illetéktelen, tolakodó kérdésekre adott kitérő v. (nagyon indokolt esetben és ritkán) kétértelmű válasz megengedett: →restrictio mentalis. **

KL II:272. - Spirago II:201. - Schütz 1993:127. - KEK 2482-86.